A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja előestéjén, február 24-én a Gloria Victis Emlékhelyen – a szovjetek által a szmolenszki erdőkben lemészárolt 22 000 lengyel tiszt emléktáblája előtt – Wittner Mária, 56-os halálra ítélt szabadságharcos és Konrad Sutarski költő, a magyarországi lengyelség egyik meghatározó alakja szólt az egybegyűltekhez.
A népes publikum soraiban több idősödő ember a józsefvárosi Vörösmarty Gimnázium Diákszövetségét képviselte, de jelenlétével megtisztelte ünnepségünket a csömöri Református Gyülekezet Presbitériuma éppúgy, mint a Víg László vezette helyi KDNP delegációja és az emlékhely alkotója, Víg János gödöllői művész is.
Wittner Mária a 2001-es parlamentbeli beszédéből merítette gondolatait: „Ma, a kommunizmus áldozatainak emléknapján megidézem az áldozatokat: az élőket, a holtakat, hogy együtt vádoljuk a szocialista köntösbe bújt hóhérainkat! Vádoljuk őket, mert a lenini utat honfitársaink csontjaival kövezték ki. A világ legdrágább, legfájdalmasabb útja volt ez.” Konrad Sutarski, akinek édesapja is a katyni vérengzés egyik áldozata volt, a posztkommunista visszarendeződés elleni küzdelemre hívta fel a figyelmet. Pozsonyi István versének felolvasása után az emlékezők a kegyelet koszorúival és fehér virágszálaival a kezükben Döbrentei Kornélnak márványba vésett szavain merenghettek el:
„…a megváltáshoz a szelíd Jézus itt kevés,
ha nincs számonkérő büntetés”!
A kommunizmus 100 milliónyi áldozata előtti tisztelgést követően Sinka István Könyvtárunk Konrad Sutarski – irodalmi estnek adott otthont. A könyvtári dolgozók kényeztető vendégszeretetének, a mély gondolatiságot hordozó Sutarski-verseket és prózarészleteket felolvasó Dr. Szabó András élményszámba menő előadásmódjának és a költő egyik versét annak anyanyelvén előadó Jagiello Andrisnak köszönhetően nagyszerű élményben volt részünk. Az est folyamán hallott politikai töltetű, civilizációs tépelődések ihlette, alkonyati bölcseletet hordozó, a rajongott kedveshez líraian szóló versek a költői életmű legfőbb fázisait villantották meg.
Konrád Sutarski, akit felesége; Györgyi asszony is elkísért Csömörre, 1965 óta él Magyarországon. A mezőgazdasági műszaki tudományok doktora. A „Wierzbak” nevű poznańi irodalmi csoport egyik alapítója, amely a varsói „Współczesność” és a krakkói „Muszyna” mellett az ’56-os nemzedék lengyelországi irodalmi csoportosulásai között a három legjelentősebb közé tartozik. Marek Obarski lengyel irodalomkritikus Sutarskit a hatvanas-hetvenes évek fordulóján jelentkező legfontosabb irodalmi irányzat – a „Nowa Fala” (Új Hullám) – előfutárának nevezte. Csoóri Sándor így írt róla: „Konrad Sutarskit évek óta az irodalom nagykövetének tartottuk… Magyarországot viszi Lengyelországba, de saját hazáját is a hátán cipeli el hozzánk. Különleges, igen szép sors ez”. Sutarski verseit híres magyar költők-műfordítók egész sora (pl. Weöres Sándor, Tandori Dezső, Zsille Gábor, Bari Károly, Fodor József, Marsall László, Csoóri Sándor, Döbrentei Kornél) fordította magyarra.
Mátyás Sándor
alapítványi elnök
