Üdvözöljük!

Szent István-napi ünnepi beszéd

2015 augusztus 21. –
Önkormányzati, települési hírek

Tormay-Lesták Mária alpolgármester az alábbi ünnepi beszédet mondta az augusztus 20-ai csömöri rendezvénysorozaton.

Nagyon sok szeretettel köszöntök mindenkit!

 

Augusztus 20. az egyik legrégibb magyar ünnepnap: Szent István király napja, a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam ezeréves folytonosságának emléknapja.

 

A napokban férjemtől egy érdekes e-mailt, elektronikus üzenetet kaptam, mely egy hivatkozást tartalmazott: hosszas fejtegetést, hogyan is alakult eme nemes ünnep dátuma, története az elmúlt évtizedekben, évszázadokban. Ez indított arra, hogy beszédemet egy kis rövid történeti áttekintéssel kezdjem, a teljesség igénye nélkül.1

 

Uralkodása idején I. István még augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé, ekkorra hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénynapot. 1038-ban (valószínűsíthetően) ő maga is azon a napon halt meg.    

Az ünnepi dátum 1083-ban került augusztus 20-ra, amikor ezen a napon oltárra emelték I. István relikviáit a székesfehérvári Bazilikában, ami szentté avatásával volt egyenértékű.

    

I. (Nagy) Lajos uralkodásától (1342-1382) kezdve egyházi ünnepként élt tovább e nap.

 

Kis ugrással: az 1848-as szabadságharc leverése után hosszú ideig nem tarthatták meg a nemzeti ünnepet, hiszen Szent István a független magyar állam szimbóluma volt.

Először 1860-ban ünnepelhették meg a napot, amely országszerte nemzeti tüntetéssé vált.

    

Az 1867-es kiegyezést követően az ünnep visszanyerte régi fényét, majd 1891-ben Ferenc József az ipari munkások számára is munkaszüneti nappá nyilvánította.

1895-ben pedig a belügyminiszter elrendelte a középületek fellobogózását címeres zászlóval.

    

A két világháború között az ünneplés kiegészült az össznemzeti célkitűzéssel: a Szent István-i (Trianon előtti) Magyarország visszaállítására való folyamatos törekvéssel, emlékeztetéssel.

 

A kommunista rendszer számára az ünnep vallási és nemzeti tartalma miatt nem volt vállalható, de teljes megszüntetését vagy jelentéktelenné süllyesztését sem látta célszerűnek, így inkább tartalmilag újította meg.

Először az új kenyér ünnepének nevezték el augusztus 20.-át;

majd az új alkotmány hatályba lépését, mint új – szocialista – államalapítást, 1949. augusztus 20.-ára időzítették.

Ezután 1949-1989 között augusztus 20.-át az alkotmány napjaként ünnepelték. 1950-ben az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete a Népköztársaság ünnepévé is nyilvánította.

    

A rendszerváltozással ismét felelevenedtek a régi tradíciók,

1989 óta ennek megfelelően rendezik meg a Szent Jobb-körmenetet.

Szent István ünnepének igazi rehabilitációja 1991-ben történt meg: az első szabad választáson létrejött Országgyűlés 1991. március 5.-i döntése a nemzeti ünnepek – március 15., augusztus 20., október 23. – közül Szent István napját emelte a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepe rangjára.

 

E rövid, és korántsem teljes, de lényegileg áttekintő történelmi kitérő után rátérnék arra, amit ez az ünnep napjainkban jelent, véleményem szerint kell, hogy jelentsen.

 

I. Szt. István a kereszténységet hozta el, a keresztény magyar államot alapította meg.

Büszkének kell lennünk a több, mint 1000 éves államra; a nemzeti egységre, mely annak dacára töretlen, hogy határok szabdalják.

Gondolnunk kell határon túli testvéreinkre, akik ma is egyek velünk, és e napon díszbe öltöztetik a szívüket.

 

És mindezen túl, meg kell állnunk egy pillanatra.

Számot kell vetnünk: valóban a keresztény magyar állam értékeit visszük-e tovább?

Úgy gondolnak-e ránk, magyarokra, mint keresztényi magatartásukról, embertársi szeretetükről híres nemzetre?

Mert Szent István hagyatékának erkölcsi vezérfonala ez. A keresztényi értékrend.

Vajon meg tudjuk-e élni, mi egyes emberek, az igaz felebaráti szeretetet minden napon?

Mert az államot mi építjük. Rajtunk, egyes embereken múlik, hogy milyen világot élünk és építünk.

Hogy amikor segítséget várnak tőlünk, megoldást keresünk-e, vagy gumibottal küldjük halálba a menekülteket? Azt gondolom most, ma erről is beszélni kell.

 

A fej Jézus Krisztus, mi pedig testének tagjai vagyunk. Életünkkel kell példáznunk ezt.

E sokat szenvedett, de sok örömet is megélt nemzet egyetlen jövője a szeretetben megélt valóság.

 

Beszédem zárásaként, kérem, engedjék meg, hogy egy személyes emlékemet meséljem el, ami nagyon idetartozik, ma reggel belémhasított, hogy nagyon szeretném ezt megosztani Önökkel.

Zsenge ifjúkorom meghatározó, mély pillanatai közé tartoztak az evangélikus ifjúság péntek esti imaórái, alkalmai. Mindig nagyon szerettem az áhítatok, példabeszédek alatt (és a prédikációkban is) amikor lelkészünk rövid történeteket szúrt közbe, Péter bácsi sokszor színesítette anekdotákkal beszédeit.

Az egyik ilyen nagyon mélyen megmaradt bennem.

 

Egyszer Gandhit, a nagy tanítót kérdezték:

mit gondol, mit kellene tenni, hogy a kereszténység minél szélesebb körben elterjedjen a világon; hogy minél közelebb kerüljön az emberek szívéhez?

Gandhi nagyon egyszerűen csak így válaszolt:

Ha minden keresztény úgy illatozná magából Jézus Krisztust, ahogyan egy egyszerű virág, a rózsa ontja illatát:

akkor nem kellene tenni semmit.

 

Kívánom magunknak ezen a nemes ünnepen, a tűzijáték fényei alatt, a ropogós új kenyér illata mellett, hogy mindannyian Krisztust tudjuk illatozni minden napon!

 

Köszönöm, hogy meghallgattak!

 

 

1forrás:

http://ujszo.com/online/kulfold/2013/08/20/mit-unneplunk-augusztus-20-an

 

 

 

Megszakítás