Oktatási-önkormányzati fórumot tartottak a csömöri önkormányzati hivatal tanácstermében.
Kié az iskola? -2. címmel szervezett szakmai fórumot a csömöri önkormányzat, amelyen neves oktatási szakemberek, kutatók, az országos pedagógus szakszervezetek képviselői és polgármesterek vitatták meg a hazai oktatási rendszer várható átalakításának kérdéseit az intézmények fenntartása szempontjából. A fórum hivatalos médiapartnere a HVG volt.
Fábri István polgármester bevezető előadásában vázlatosan ismertette a korábbi évtized központosító intézkedéseit az egész önkormányzati szféra vonatkozásában, részletesen kitérve az iskolai államosítás többlépcsős folyamatára. A csömöri önkormányzat nem adta könnyen iskoláit: bírósághoz fordult, majd alkotmánybíróságig jutott a kezdeményezés. Fábri István határozott álláspontja szerint az iskola a helyi társadalom legfontosabb ügye kell, hogy legyen, mely társadalmasításának lényeges eleme az intézmények visszaadása önkormányzati fenntartásba, illetve az intézményi autonómia helyreállítása, valamint a pedagógusok és a szülők bevonása az iskola döntéshozatalba. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központot meg kell szüntetni, értelmetlen pénzpazarlás a végtelen bürokráciát eredményező állami intézmény fenntartása.
Pálné Kovács Ilona akadémikus áttekintést adott az 1990-2026 közötti időszak kormányainak decentralizációs-centralizációs közigazgatás-szervezéséről. A legtöbb nemzetközi kutatás szerint a magyar állam, európai összehasonlításban, rendkívül rosszul teljesít. Véleménye szerint egyértelmű, hogy határozott decentralizáció szükséges, ami az önkormányzati rendszer autonómiájának erősítését is kell, hogy jelentse. Az ország rendkívül széttagolt települési struktúrája, a komoly területi egyenlőtlenségek a közszolgáltatások elérésében igen nagy kihívást jelentenek. Egyelőre sajnos nem túl biztató a kormányzat eddig megismert önkormányzati politikája, és az sem, hogy a Vidék- és Területfejlesztési Minisztérium lett az önkormányzatok szaktárcája, szerencsésebb lett volna központibb helyre, a Miniszterelnökséghez rendelni ezt a feladatot.
Nahalka István oktatáskutató a magyar oktatási rendszer egyik legnagyobb problémájának az esélyegyenlőtlenséget tartja. Ennek csökkentésére a korábbi évtizedek kísérletei, kevés kivételtől eltekintve, sikertelenek voltak. Magyarország számos mutató szerint nem egyszerűen rosszul, hanem a legrosszabbul teljesít e téren Európában és sok más országgal is összehasonlítva (egy 80-as listán a 78-79. helyen található, Romániával „versengve” az utolsó helyekért). A származás, a családi háttér sajnos túl nagymértékben meghatározza a gyerekek esélyeit a hazai iskolákban, ezért meg kell változtatni azt a pedagógiai hozzáállást, amely alapvetően a középosztály elvárásaira épül akkor, amikor az iskolába belépő gyermekek képességeit, készségeit értékeli és e szerint szelektál már nagyon korán. Nagy nehézség, hogy a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok nem tudják megfelelő súllyal képviselni érdekeiket, másoknak pedig nem érdeke a változtatás, holott rendkívül sok gyerek tehetsége marad kihasználatlanul a társadalom számára.
Varga Márta, az evangélikus egyház oktatási osztályvezetője az elmúlt két évtized intézményműködtetési tapasztalatairól beszélt előadásában. Kiemelte, hogy az egyház csak akkor vett át önkormányzati, majd később állami óvodát vagy iskolát, ha egyrészt konszenzus volt az átvétel kérdésében a szülők, a pedagógusok és a helyi önkormányzat között, másrészt a településen, illetve a térségben erős evangélikus gyülekezeti közösség működött. Az evangélikus fenntartású intézmények esetében nagyfokú az autonómia, önállóan gazdálkodnak, teljesen transzparens a működés, a gazdálkodás, az intézményvezetői kiválasztási folyamat. Tapasztalatuk szerint, mivel az átvett állami intézmények elszoktak az autonómiától, ezért a kezdeti időszakban sok munka, betanulás volt szükséges az elvárt működési elvek érvényesüléséhez.
Balázs Éva oktatáskutató részletes statisztikák segítségével mutatta be, hogy az elmúlt évtizedekben hogyan változott a köznevelési intézmények száma az önkormányzatok és a feladatra társult önkormányzatok, illetve az egyházak, magánalapítványok között. Bemutatta az iskolai szerkezetben lezajló legfontosabb átalakulásokat: 6-8 osztályos középiskolák létrejötte és fokozatos elterjedése, tankötelezettség változása 18-ról 16 évre, szakképzés leválasztása az oktatásról, felsőoktatás bővülése majd beszűkítése, s mindezekkel együtt járóan a szelekció erősítése. A HVG középiskolai rangsor készítőjeként ismertette a rangsorkészítés szempontjait, amely mindig a hivatalos adatok, a kompetenciamérések eredményei, az érettségi eredmények és a felvételi adatok alapján áll össze. Végül bemutatta Csömör és térsége középiskolai választékát a legfrissebb rangsorok eredményei alapján.
Dobos Orsolya, az Alapítványi és Magániskolák és -óvodák Egyesülete társelnökeként a szülők és diákok bevonásának gyakorlatairól adott áttekintést. Felhívta a figyelmet arra, hogy nem minden magániskola a szülői fizetésekből tartja fenn magát, működnek magán fenntartásban ingyenesen elérhető és a hátránykompenzálásban dolgozó intézmények is. Számos magánintézményt szülői közreműködéssel alapítottak, ezekben értelemszerűen közvetlenebb a szülők részvétele az intézmények működésében és döntéshozatalában, valamint a szülői igények érvényesítése a szervezeti folyamatokban. Az alternatív pedagógiával dolgozó iskolákban a diákok bevonódása, igényeinek megjelenítése is igen erős. A kisebb létszámú iskolákban ez nem elsősorban formalizált diákönkormányzati keretekben, hanem közvetlenül érvényesül. A magániskolákban számos konfliktuskezelési gyakorlat is kialakult, amelyek a bizalom és a partnerség jelentőségére világítanak rá.
Ezt követően felkért hozzászólások következtek.
Almásiné Balatinácz Éva, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének választmányi tagja az érdekvédelem beszűkülésének folyamatát ismertette az elmúlt két és fél évtizedre vonatkozóan. Az önkormányzati fenntartású időszakban a szakszervezetek erős jogi pozíciója ellenére a szétaprózottság jelentett problémát, az utóbbi bő egy évtized központosított oktatási rendszerében viszont teljesen ellehetetlenült a pedagógus érdekvédelem, amikor pl. korlátozták a sztrájkjogot, bevezették a státusztörvényt és elbocsátották a kritikákat megfogalmazó pedagógusokat. A szakszervezetek nagy reményekkel várják az új oktatási kormányzat reformterveit, bár rossz előjelnek tartják a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ megtartására vonatkozó elképzeléseket.
Eszes Béla, Jánoshida polgármestere, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének társelnöke a Jászság térségére jellemző oktatási intézményi folyamatokat ismertette. Jánoshida települési iskolájának példáján keresztül bemutatta, hogy a korábban sikereket is felmutató felzárkóztató-integráló iskolai programok az utóbbi évtized központosított iskolarendszerében teljesen elhaltak. A szülők jelentős része elviszi a gyerekeit a nagy számú roma diákkal rendelkező iskolából más településre. A térséget jellemző hűbéri stílusú politizálás népszerű iskolaigazgatók széleskörben elismert munkáját is ellehetetlenítette.
Gosztonyi Gábor, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke érdekességként megemlítette, hogy az az államtitkár, aki elkezdte levezényelni az elmúlt másfél évtized oktatási központosítását, korábban még úgy gondolta, hogy helyben, az önkormányzatoknál van a legjobb helyen az iskola. A szakszervezetek is hibásak abban, hogy nem segítették eléggé a tudatos munkavállalói hozzáállás kialakulását. Az oktatás a legköltségesebb ágazat, rövid távon nem térül meg, de mégis sokat kell költeni rá. Fontos, hogy fenntartótól függetlenül minden iskolának ugyanazokat a támogatásokat kell megkapnia. Jelenleg is sok önkormányzat jelentős plusz anyagi forrást tesz hozzá az óvodák, de még az iskolák működéséhez is. Az önkormányzatoknak meg kell követelniük, hogy ha átveszik az iskolák fenntartását, akkor hosszú távon stabil legyen az állami finanszírozásuk. A demográfiai folyamatok miatt szembe kell nézni azzal, hogy egyes újabb iskolákat kell majd összevonni, vagy esetleg megszüntetni.
Ezt követően a fórum résztvevői fogalmazták meg észrevételeiket, tapasztalataikat, köztük pedagógusok, iskolaigazgatók és polgármesterek.
