A zaj mindig is fontos környezeti probléma volt az ember számára. Városainkat és a vidéki területeket rendszeresen óriási számban szelik át autók. Éjjel-nappal járják a városokat és az országutakat a jól megrakott teherautók dízelhajtású motorokkal, amelyeknek rossz a hangtompítójuk, nagy a motorzajuk.
A repülők és a vonatok is hozzájárulnak a zaj okozta terheléshez. Az ipari a gépek sok esetben magas zajt bocsátanak ki, a szórakoztató központok és a kiránduló forgalmi eszközök zavarják a szabadidő közbeni kikapcsolódást.
Más szennyező-anyagokhoz viszonyítva, a környezeti zaj szabályozása sokáig nehézségekbe ütközött, mivel nem volt kellő mértékben ismert a zaj emberekre gyakorolt hatása, valamint a dózis és a hatás közötti összefüggés, ezen túl hiányoztak a jól meghatározható kritériumok is. Miközben azt állították, hogy a zajszennyezés alapvetően a fejlett országok egyik "luxus" kérdése, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a fejlődő országokban az emberek gyakran jobban ki vannak téve a zajnak, a rossz tervezés és az épületek gyenge megépítése miatt. A zaj hatásai itt is ugyanolyan kiterjedtek és hosszú távú következményei az egészségre azonosak a fejlett országokban tapasztaltakkal. E tekintetben a zajveszélyeztetettség korlátozására és szabályozására irányuló gyakorlati intézkedések nélkülözhetetlenek.
Sok európai a közlekedés, az ipari és rekreációs tevékenységek által kiváltott zajt tartja a legfőbb helyi környezetvédelmi problémának, különösen a városokban.
Becslések szerint Európa lakosságának mintegy 20%-a kényszerül olyan zajszint elviselésére, amit a kutatók és egészségügyi szakértők elfogadhatatlannak tartanak, ami rontja az emberek közérzetét, súlyosan zavarja álmukat és növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát valamint veszélyezteti pszichofiziológiai rendszerük egészségét. A panaszok növekvő száma a köz részéről jól mutatja az állampolgárok növekvő aggodalmát. Vizsgálatok mutatták ki azt is, hogy a közvélemény hajlandósága jelentősen megnőtt arra, hogy lépéseket tegyen a zaj csökkentése érdekében.
Az Európai Közösség több, mint 35 éve foglalkozik a környezeti zaj problémájának kezelésével, de ez eddig lényegileg gépjárművek, légi járművek és berendezések maximális zajszintet előíró szabályozásában merült ki – főleg az egységes piacra való törekvés jegyében és így a köztudatban ezeket a rendelkezéseket nem kezelték egy átfogó zajcsökkentési program részeként.
Azért, hogy ennek a problémának a kezelése végre megkezdődhessék az Európai Unióban, született meg az a döntés, amely végső soron un. “stratégiai zajtérképek”, és erre épülő “intézkedési tervek” készítését írta elő.
A zajtérképek által hordozott információk megértéséhez és hatékony felhasználásához azonban szükség van arra, hogy bizonyos fogalmakat, kérdéseket tisztázzunk, illetve megmagyarázzunk.
A zaj jellemzők és a zajmutatók áttekintése
A hang – és itt most csak a levegő közvetítésével továbbhaladó hangot értjük ez alatt – tulajdonképpen a hordozó közegben tovaterjedő nyomásváltozás, nyomásingadozás.
Ennek az ingadozásnak két leginkább jellemző mutatója van:
– a változás nagysága („hangerősség”),
– illetve a változás gyakorisága (a hang „frekvenciája”).
A frekvencia a nyomásváltozás tovaterjedését közvetítő levegő részecske másodpercenkénti ciklikus változásszámára vonatkozik, és Hertz-ben (Hz) mérjük. Úgy tartják, hogy a hallható hangok frekvencia tartománya a fiatal, ép hallású emberek esetében 20 – 20 000 Hz között helyezkedik el.
A levegőben tovaterjedő nyomásváltozás nagyságát egy egyezményesen kiválasztott vonatkoztatási értékhez viszonyítjuk.
A zaj fogalma
Fizikai szempontból nincs különbség a hang és a zaj között. A hangot az érzékeinkkel fogjuk fel és a hanghullámok összetett szerkezetét zajnak, zenének, beszédnek, stb. hívjuk. Ezek a kommunikáció, az emberi kapcsolatteremtés, a szórakozás, kikapcsolódás elengedhetetlen részei – sőt az emberi lét nélkülözhetetlen kellékei. Ily módon a zaj meghatározása talán így a legérthetőbb: nemkívánatos hang.
A zajszennyezés specifikus károsító hatásai között a következő főbb csoportokat kell megemlítenünk:
– a zaj által okozott halláskárosodás;
– a beszédkommunikáció akadályozása;
– a pihenés és alvás zavarása;
– a testi-lelki közérzet zavarása, fizikai és szellemi teljesítménycsökkentő hatások;
– a közösségi viselkedésére gyakorolt hatások (pl. agresszivitás növekedése, tolerancia csökkenése);
– végül az akaratlagos tevékenységek akadályozása.
A hazai helyzet
A hazai környezet minőségének is egyre inkább előtérbe kerülő, meghatározó tényezőjévé vált az ország környezeti zajállapota.
Ennek ellenére azonban a többi szennyezési problémához képest talán még ma sem fordítunk súlyának megfelelő figyelmet az ellene való küzdelemre. (Ebben teljes volt az egyezés az EU-val.)
A zaj- és rezgésforrások számának, az általuk kibocsátott szennyezés nagyságának növekedése, a lakossági panaszok számának emelkedése, a társadalom ezen probléma iránti nagyobb érdeklődése miatt a környezeti zaj- és rezgésvédelem mára már a környezetvédelem integrált része lett.
Az, hogy a lakossági megítélés egyre kritikusabb ezen a területen, mutatja az állampolgári jogok országos biztosához környezetvédelmi kérdésben beérkező zajpanaszok igen magas számaránya is!
A kedvezőtlen környezeti zajállapotot domináns módon a következő forráscsoportok határozzák meg:
– a közúti közlekedés,
– a vasúti forgalom,
– a légi közlekedés (elsősorban a repülőterek környezetében kialakuló zajterhelés),
– az üzemi zaj (beleértve a szabadidős zajforrásokat is).
Az Európai Unió környezeti zaj kezeléséről szóló irányelve
A környezeti zaj elleni küzdelem korántsem megfelelő politikáját, annak hiányosságait ismerte fel az Európai Unió illetékes bizottsága is, amikor 1996 novemberében kibocsátotta a közösségi zajpolitikáról szóló un. „Zöld Könyv”-ét, melyben a megtett intézkedéseket és azok eredményeit tekintették át.
Megállapítást nyert, hogy az eddig követett szabályozási elv – miszerint a környezeti zaj helyi probléma, kezelését minden tagország saját maga intézze – ahhoz vezetett, hogy Európa „elzajosodott”.
Az önkritikus helyzetelemzés után felvázolta a dokumentum azokat a szükséges lépéseket, melyekkel a felhalmozódott problémák kezelhetők.
Része volt ennek az intézkedési csomagnak egy olyan keretszabályozás megalkotása is, amely a környezeti zaj kezelésére vonatkozó kötelező előírásokat tartalmazza. Az ezt magába foglaló 2002/49/EK irányelvet 2002. június 25-én fogadták el, kihirdetésére 2002. július 18-án került sor.
Az új szabályozás legfőbb eleme és lényege, hogy első lépésben un. stratégiai zajtérképeket kell készíteniük a tagállamoknak a területükön található, meghatározott kritériumok szerinti
= nagyvárosi agglomerációkra
= nagy forgalmú közutakra
= nagy forgalmú vasútvonalakra
= nagy forgalmú repülőterekre.
Ezek a térképek megjelenítik a meglevő terhelés okozta tényleges problémákat, konfliktushelyzeteket – a túllépés mértékét, az érintett lakosság és a zajra érzékeny intézmények, iskolák, kórházak számát.
Mindennek ismeretében a probléma megoldása érdekében un. „intézkedési tervet” kell kidogozni a meglevő kritikus helyzetek lehetséges kezelésére, megoldására.
Az uniós tagállamok irányelvben foglalt kötelezettsége, hogy az előírásokat jogrendjükbe beépítsék, illetve az is, hogy a megadott kritériumok szerint stratégiai zajtérképeket, intézkedési terveket adott határidőre a Bizottságnak megküldjék.
Az irányelvben a Bizottság rögzítette azokat a célokat is, amelyeket a végrehajtással el kíván érni. Ezeket azért kell mindenképp megemlíteni, mivel magának a végrehajtásnak a megfelelő végig vitele csakis ezek szem előtt tartásával lehet sikeres igazán.
Stratégiai zajtérképek készítése Magyarországon
Az említett 49/2002/EK irányelvben előírt feladatok különleges kihívást jelentenek, mivel ilyen jellegű zajtérkép-készítési módszert Magyarországon eddig nem alkalmaztunk, és érinti többek között a területfejlesztés, a várostervezés, a közlekedéspolitika, a környezet-egészségügy, a városüzemeltetés területeit is.
Az irányelvben megadottak szerint a végrehajtás szempontjából legnagyobb feladatot Budapest és agglomerációja zajtérképének elkészítése jelentette, ráadásul ezt az elsők között kellett teljesíteni.
Az agglomerációkra vonatkozó stratégiai zajtérképekkel kapcsolatos – legfontosabb – előírások
A jogszabályok lényegében egységes európai módszer kötelező alkalmazását írják elő
= a környezeti zaj vonatkozásában – a környezet állapotának értékelésére (külön kiemelve a lakossági tájékoztatás szükségességét!),
= és erre épülve környezetvédelmi (zajcsökkentési) program készítésére.
Mi is a „stratégiai zajtérkép”?
A „zajtérképezés” kifejezés egy meglévő vagy előre jelzett zajhelyzetre vonatkozó adatok bemutatásának módját jelenti, feltüntetve
= az adott terület zajterhelését (egész napos időszakra, illetve éjszakai időszakra)
= a „stratégiai küszöbértékek” túllépésének eseteit (nem határérték, nem hagyományos hatósági eljárás alapját képezi!)
= az adott területen a zajhatásnak kitett emberek, érzékeny intézmények (kórházak, iskolák) számát,
Közösségi szintre emeli a környezeti zaj elleni védelmet – ez mindenkitől szemléletváltást kér!
A rendelet hatálya kiterjed
Budapest és vonzáskörzetére, – amely Budapest – Dunakeszi – Fót – Csömör – Kistarcsa – Kerepes – Pécel – Vecsés – Gyál – Dunaharaszti – Szigetszentmiklós – Diósd – Érd – Halásztelek – Törökbálint – Budaörs – Budakeszi – Solymár – Üröm – Budakalász – Pomáz – Szentendre településeket foglalja magába.
Mely zajforrások figyelembe vételével kell elkészítenünk az agglomerációra vonatkozó stratégiai zajtérképeket?
A stratégiai zajtérképet a kötelezett önkormányzat a közigazgatási területén található
– a közutakra
– vasutakra
– repülőterekre
– üzemi létesítményekre
vonatkozóan külön-külön kell, hogy elkészítse.
Összeállította: Berndt Mihály
