A község népe a kényszerű kitelepítésből 1945. áprilisában települhetett csak vissza a szovjet hadsereg engedelméből. Ennek a hónapnak a közepén indult meg a község közigazgatásának az újjászervezése.
Legelőször a Nemzeti Bizottság jött létre ismeretlen időpontban.
Ez a bizottság készítette elő azután a képviselőtestület megalakulását. Az NB elnöke Radocsányi János, tagja Radocsányi Ferenc, Kiss Ferenc, Kling Lajos, Albitz Lajos, Fogd Mihály, Rolland Mihály és Fábián János volt.
A képviselőtestület 1945. ápr. 21-én alakult meg a helyi pártok és társadalmi szervezetek küldötteiből.
1. A kommunista párt részéről: Bielik József, Trnka István, Brandovszki János, Miklián József, Helembai József, Brandovszki István, Tomancsek Mátyás, Torma József.
2. A Szociáldemokrata Párt (SZDP) részéről: Rolland Péter, Metzler János, Bechler Antal, Kolipka Mihály, Sczigel János, Korda Alajos, Albitz István, Trecska József, Baczkó János.
3. A társadalmi szervezetek részéről: Erdélyi Pál, Morva István, Szuhánszki Mihály, Gubek Béla, Veress János, Fabók Pál, Bátovszki Ferenc, Jassó János, Gubek István Pitlik Pál.
Póttagok: Kövesdi János, Tóth János, Kiss István, Skorvanek János. Községbíróvá Krizsán Györgyöt választották, jegyzővé Kovács Jenőt. A jegyző beszédében megemlékezett „a pártoknak a szétdúlt haza és súlyos sebektől vérző nemzetek felemelése és újjáépítésének irányuló munkásságáról.”
A képviselőtestület második ülése 1945. máj. 5-én zajlott. A front átvonulása után viszonyok ennek az ülésnek a jegyzőkönyvében mutatkoznak meg a legreálisabban. Legfőbb kérdés volt, hogy sokan nem akartak szántani, pedig már május volt. Elhatározták, hogy kényszerszántást vezetnek be, elveszik azok lovát, akik nem szántanak és odaadják azoknak, akik hajlandók szántani. A szántásra nem hajlandók munkalapját pedig átadják a rendőrségnek megfelelő eljárás céljából. Az iratokból nem derül ki, hogy mindezt hogyan hajtották végre, illetve mit jelentett a rendőrségi eljárás. Természetesen a többség a háború elvonulása után örömmel, a jövőben bízva kezdte meg a földek művelését és a község újjáépítését.
Vetéskényszert is bevezettek az olajos magvakra nézve, mindenkinek a földje arányában. Borbás Imre malombérlő ekkoriban készítette saját kezűleg azt az olajütőt, amelyik nagyban hozzájárult a növényi olaj előállításával a község közellátásához. Ennek további működési engedélyét 1946. szept. 23-án is még kérték az Iparügyi Minisztériumtól, arra való hivatkozással, hogy e nélkül a nép teljesen ellátatlan lett volna 1945-ben és 1946-ban is nagy szükség van rá.
A halottak eltemetése, illetve az elhantoltak exhumálása sok munkát okozott. Suga Miklós taktakenézi honvéd exhumálásának ügyét a képviselőtestület 1945. máj. 5-én tárgyalta, mert felesége férje tetemét haza akarta szállíttatni.
Nem volt a községben egyetlen közkút sem, amelyik egészséges vizet adott volna, Jassó János kútásó vállalta 15 kút kitisztítását, hogy legyen iható víz Csömörön. Ugyanezen a napon határozták el a tűzoltóság újjászervezését is, melyet Dudás Istvánra bíztak.
Létrehoztak egy Termelési Bizottságot, mert a közellátás megszervezése beláthatatlan nehézségekbe ütközött. Radocsányi Ferencet kinevezték főjegyzőnek, Kovács Jenőt pedig adóügyi és főjegyző helyettesnek. Elhatározták a napközi és óvoda minél előbbi megszervezését, hogy a szülők kedvezőbb körülmények között dolgozhassanak.
A képviselőtestület 1945. jún. 12-én feloszlatta a MOVE és a Levente szervezeteket, mert – ahogy nevezték – azok fasiszta szervezetek voltak. A Levente Otthont kiutalták a helyi SZDP számára.
Az óvoda még mindig használhatatlan állapotban volt, a háború alatt az összes írógép elpusztult a községházán és még eddigre sem tudtak beszerezni egyet sem.
Kovács Jenő főjegyző-helyettes benyújtotta nyugdíjazás iránti kérelmét, amit 1945. jún. 12-én el is fogadtak, de úgy látszik, hogy ezt később mégis meggondolta, mert 1947-ben mégis ő volt az adóügyi jegyző. A képviselőtestület 1945. jún. 12-én Őrszigethy Lajost nevezte ki adóügyi jegyzővé, illetve anyakönyvvezetővé.
A hatalmi és politikai küzdelem az egész országban, így Csömörön is, a nemzeti keresztény, polgári valamint az internacionalista, szovjetbérenc, kommunista erők között folyt. A szovjet hódítás által létrehozott, hazánkra rákényszerített kommunista ideológia jegyében mindenkit fasisztának, reakciósnak, demokrácia ellenesnek, klerikálisnak lehetett bélyegezni, aki az ország megszállóinak és kiszolgálóinak az útjában volt.
A polgári társadalom megtörése, alásüllyesztése és az új proletárdiktatúra kiépítése jegyében – többek között – igazoló bizottságokat hoztak létre különböző szervek – például a helyi Nemzeti Bizottságok – amelyek eljárásokat folytattak le százszámra, melyek során meghurcolták állásukból elbocsátották a polgári korszak kiemelkedő teljesítményű embereit. Ezek során sok esetben egyéni bosszúra is sor került. Ugyanezek a bizottságok jutalmazták meg segéllyel, állással azokat, akik az előbbiek elleni küzdelemben, vagy még 1919-ben úgynevezett érdemeket szereztek a „demokratikus rendszer” kiépítésében és védelmében.
Radocsányi János a képviselőtestület 1945. júl. 12-i ülésén indítványozta – például – Fabók István kisgazda beidézését és internálását, ha továbbra sem tesz eleget fuvarkötelezettségének. A járási főjegyző ezt jogtalannak tartotta, mire a Magyar Kommunista Párt (MKP) visszahívta összes tagját a képviselőtestületből és újakat küldött.
Poós Lajos a polgári korszak vezető jegyzője javadalmi földjeinek a termését kérte, egyben benyújtotta az alispán határozatát, miszerint 1945 első félévére fizetés jár neki. Csömör képviselőtestülete 1945. szept. 10-én elvetette mindkét kérését, azaz szembehelyezkedett az alispáni döntéssel. Arra hivatkoztak, hogy Poós Lajos „szélső jobboldali magatartású”, a „felszabadítás” előtt cserben hagyta a községet, „huzamosabb ideig szökésben volt”. Azaz a szovjet hadsereg, egy idegen ellenséges hadsereg elől még meg nem szállt magyar állami területre távozott! A képviselőtestület ülésén az idején ezért internáló táborban volt!
Bátorfi Pál törvénybíró 1946. márc. 5-én lemondott, mert nem érthetett egyet a politikai üldözés kialakult fajtájával. Az SZDP embere lévén, annak kellett volna helyébe állítani másikat, ezt a helyet azonban „átengedte” a kommunista pártnak.
Dr. Puskás András községi orvos ügyét 1946. máj. 23-án tárgyalta a helyi Nemzeti Bizottság. Állításuk szerint ő kezdeményezte Endre László főszolgabíró, majd Pest-Pilis-Solt-Kiskun vámegye alispánjának csömöri díszpolgárságát. Ezért a Nemzeti Bizottság határozatban követelte, hogy tisztiorvosi állásáról mondjon le.
Váradi Gyula leventeoktatót nem igazolta az NB 1946. jún. 6-án, mert a „fasizmus mellett komolyan tevékenykedett”. Ugyanekkor úgy találták, hogy Vadkerty Zsigmondné mindenkor demokratikus érzelmű volt.
A Nemzeti Bizottság az apa után Poós Margit védőnőt is elmozdította az állásából, sőt az ellen is tiltakozott, hogy az országban bárhol is védőnői, közalkalmazotti állást betöltsön, mivel nevezett „az ostrom alatt községünket elhagyta”.
A Nemzeti Bizottság, mely már ekkor a Magyar Kommunista Párt (MKP) vezetése alatt állt, 1946. március 10-én nagyszabású népgyűlést tartott
Csömörön. Radocsányi János, az NB elnöke, ismertette a népgyűlés célját és a határozati javaslatot, melyet Rolland Mihály a népgyűlés elnöke olvasott fel.
„Csömör község népe kimondja, hogy minden fasisztától, minden németbaráttól és az elmúlt rendszer támogatóitól a föld haladéktalanul koboztassék el. Továbbá kimondja, hogy a bűnösök a közhivatalokból haladéktalanul távolíttassanak el. Csömör községben pediglen él ezekből az urakból egy jó pár, ezek az urak Csömör község népével egy életen át úgy bántak, mint a kutyákkal. Az hogy németbarátok voltak és a népet uszították a háborúra, ez nem vitás. Ezt Csömör község népe nem felejtette el és meghozza ítéletét és kimondja, hogy a földet pedig elkobozza. Továbbá követeljük ismételten, hogy minden reakciós elemet a közigazgatásból haladéktalanul bocsássanak el.”
A jegyzőkönyv szerint Csömör község népe „egyhangú lelkesedéssel tüntetett a reakció ellen, „majd” a tömeg fegyelmezetten elvonult.
Az új idők szelét kihasználandó legelőször Hunwald Tiborné jelentette be igényét egy csömöri családi házra. Indoklásul azt hozta fel, hogy „a feszült helyzetre való tekintettel el kell adnia” lakóházát és kénytelen volt elköltözni a faluból. A képviselőtestület kérését 1945. jún. 12-én tárgyalta és elutasította. A képviselőtestületi határozat szerint ugyanis 1937-ben, amikor Hunwaldék elköltöztek, még nem volt feszült a helyzet annyira, hogy a zsidóknak el kellett volna költözniük. Ezért Hunwald Tibornét semmilyen kárpótlás sem illeti meg. A képviselőtestület nem kis bátorságról tett ezzel a döntésével tanúbizonyságot.
Kun Zoltán, hivatkozva 1919-es érdemeire, a községházán állást kért 1945. szept. 10-én. Ideiglenesen alkalmazták is, 1948. júl. 28-án megállapították róla, hogy községi jegyzőként munkaképtelen. Kun Zoltán 1919. máj. 11-én a csömöri munkástanács tagnévsorában jegyzőként szerepelt.
A csömöri Nemzeti Bizottság 1946. dec. 9-én levelet írt az Országos Földbirtokrendező Tanácsnak, a Fővárosi Földbirtokrendező Tanácsnak és a miniszterelnöknek. Nagy Ferenc miniszterelnökhöz fölterjesztették azoknak a névsorát, akik Csömörön „a német és magyar fasizmus” ellen harcoltak! Ezek számára 600 négyszögöles telkek kiutalását kérték.
Sajnos, a névsort az NB iratai között nem találtuk. Az NB nekidurálta magát és 1946. dec. 28-án egy pótnévsort küldött a miniszterelnökhöz azokról a csömöri lakosokról, akik az „ellenállási mozgalomban” részt vettek. Ezek Szuhaj István tisztviselő, Trecska József festő és mázoló, Kozma Sándor cipész, Kornéli Antal kőműves, Fodor Artúr tisztviselő és Baksa József szabó.
Az NB 1946. dec. 29-én Csömörön népgyűlést szervezett, amelyik tiltakozott a Fővárosi Földbirtokrendező Tanács eljárása ellen, amellyel beavatkozott a község belügyibe.
Albitz László hadirokkant trafik árusítási engedélyét 1947. júl. 7-én tárgyalta a képviselőtestület. Megállapította, hogy „Albitz László a demokráciáért vívott harcok közepette vált rokkanttá”. A megállapítás konkrét jelentésére nem sikerült fényt derítenünk.
Az 1944. évi községi zárszámadáshoz szükséges iratok a front átvonulása és a szovjetek által öt hétre kiürített községben elpusztultak.
Az 1946. aug. 11-i képviselőtestületi ülés megállapította, hogy anyagi felelősség terheli Poós Lajos vezető jegyzőt, Folhoffner József bírót és Somogyi István pénztárost, akik 1944-ben voltak hivatalban.
A község pénztárszekrényt 1947-ben kirabolták. A Budapesti Államügyészség ez ügyben megszüntette az eljárást Őrszigethy Lajos, Trnka István és Kiss Sándor ellen bizonyítékok hiányában és tagadás következtében. A képviselőtestület 1947. szept. 24-én mégis felfüggesztette állásából Őrszigethy Lajost okirat-hamisítás és társhatóság megtévesztése címén.
Ezek a törvénysértések egy fokozódó politikai diktatúra légkörében történtek. A Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) és a Szociáldemokrata Párt 1946. jan. 1-én pártközi értekezletet tartott. Ezen közösen elhatározták, hogy a Nemzeti Bizottságból visszahívják valamennyi küldöttüket, mert „a fasiszta csiráit foglalja magába” a nevezett szervezet. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy megszűntették az NB, azt teljesen újra kellett alkotni. Elhatározták azt is, hogy Csömörön a KMP és az SZDP közös Politikai Bizottságot választ, mely mindent ellenőrizni fog a községben. A csömöri Nemzeti Bizottság újjá is alakult 1946. febr. 7-én, elnöke Radocsányi János lett. Ez az NB már teljesen kommunista párt irányítása alatt állt.
A hivatalnokok törvénysértései, a politikai harc fokozódása mellett természetesen a köz- és vagyonbiztonság is a mélypontra süllyedt. Az elrendelt éjjeli őrség teljesítését sokan megtagadták félelemből, mert annyira agresszívvé váltak a bűnözők. A képviselőtestület 1946. ápr. 7-én a községi közmunka keretében kötelezővé tette az éjjeli őrséget. Hónapokkal későbbre sem javult a helyzet, ezért 1946. jún. 11-én elrendelték a tolvajok legszigorúbb megbüntetését.
A képviselőtestület 1948. máj. 7-én felmentette a tisztségéből Radocsányi Ferenc jegyzőt, akit országgyűlési képviselőnek hívtak be és fizetés nélküli szabadságra engedte azzal, hogy állásába visszahelyezi, ha szükséges. Ezzel a Radocsányi (KMP, SZDP) politikai súlya Csömörön tovább növekedett.
Az úgynevezett két munkáspárt 1948. jún. 12-én egyesült Magyar Dolgozók Pártja (MDP) néven és ezután már csak néhány lépést kellett megtennie, hogy Rákosi Mátyással az élen bevezesse a kommunista diktatúrát Magyarországon. Csömörön az MDP helyi szervezete kidolgozta a "„községpolitikai tervet”, melyet 1948. okt. 22-én egyhangúlag elfogadott a képviselőtestület. Ennek lényege politikai téren:
„A közigazgatásban, illetve a képviselőtestületből az összes hanyagul dolgozó és politikai szempontból meg nem felelő elemeket még a folyó évben újból felülvizsgálni és eltávolítani javasolja”.
Az idézett mondat tulajdonképpen megszüntette a képviselők választását, ugyanis esetleges eltávolításukról csakis ugyanaz dönthetett volna, aki megválasztotta. Magyarán a csömöri nép. A nép leváltása tehát a kommunisták részéről már ekkor megtörtént.
Még sor került 1949. aug. 22-én Bodó-Kibédi Gyuláné vezető jegyző hivatali beiktatására, amikor is Kovács Jenő vezető jegyzőnek köszönetet mondtak 30 éves munkásságáért.
Az egész országban 1950. okt. 22-én tanácsválasztásokat tartottak és behozták a szovjet típusú tanácsrendszert, vagyis megszüntették a több mint ezeréves magyar községi igazgatás rendszerét. Ezzel is tovább csorbították a magyar állam, a magyar nemzet függetlenségét. Csömörön az első tanácsülést 1950. nov. 27-én tartották meg.
A községi pecsét használata már önmagában is megfelelően jellemzi Csömör és hazánk történetének változásait, szakaszait. Az első tanácsülésen még az 1900. évi pecsétet alkalmazták. Nagyon gyorsak voltak, mert 1950. dec. 6-tól már kiadványaikon feltűnik a Rákosi-címeres községi pecsét. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után, 1956. nov. 15-én még mindig a Rákosi-címeres pecsétet használták. Ezután elkészíttették a Kossuth-címeres községi pecsétet, mely utoljára 1957. máj 11-én tűnik fel. Az ezután következő hónapokban semmilyen pecsétet sem használnak! Végül 1957. szept. 11-én megjelenik a Kádár-címeres pecsét Csömör község igazgatásában, egy meghívón, amelyik a szept. 14-i ülésre invitálja a tanácstagokat.