Fekete zászló leng a Csömöri Önkormányzati Hivatal falán. Hosszan tartó betegség után, 78 éves korában elhunyt Bátovszki Ferenc, egykori legendás kézilabdás, Csömör Községért Emlékérem kitüntetett.
Bátovszki Ferenc 1944-ben született Csömörön, 1962 óta tagja volt a helyi kézilabdacsapatnak, 20 éves korában már főszerepet játszott az együttes 1964-es élvonalba jutásában – az országban első községi sportkörként került az első osztályba a csömöri gárda! A „Ferke” becenévre hallgató beállós évtizedeken át ontotta a gólokat, tarthatatlannak bizonyult, a védők réme volt. Túlzás nélkül mondhatjuk: rettegték a nevét az ellenfelek, játékának messze földről a csodájára jártak.
Legendás játékos volt és a klubhűség csodálatos példájaként is tekinthetünk az ő pályafutására, hiszen 1962-től megszakítás nélkül 1989-ig szolgálta a csömöri kézilabdacsapatot, 1971-től a gárda csapatkapitányaként. Tagja volt a magyar válogatottnak is, szép sikereket ért el, de mivel a kitartó ostrom ellenére egyik fővárosi nagycsapatba sem akart átigazolni, idővel elmaradt a válogatott meghívó.
Nevét országszerte ismerték, ismerik, a hazai kézilabda edzőképzésen tananyag volt az ő és csapata játékstílusa a Testnevelési Egyetemen.
Tagja volt az 1971-ben Magyar Népköztársasági Kupa döntőjébe jutó, az elődöntőben az FTC-t legyőző, a Bp. Honvéd ellen végül ezüstérmet szerző csapatnak. A korszak legnagyobb csapatait, az FTC-t, a Debreceni Dózsát, az Újpesti Dózsát, a Tatabányát is felülmúló legendás községi csapatból is kiemelkedett: nem véletlen, hogy 1995-ben a klubelnök-edző id. Fábián Ferenc és a másik legendás játékos, Bagyánszki György mellett Csömör Községért Emlékéremmel tüntette ki az önkormányzat. 2014-ben és 2015-ben is Fábián Ferenc-díjban részesült.
Igazi közösségi ember volt: vidámságával, önzetlenségével, szerénységével a falu megbecsült, szeretett polgáraként élte nyugdíjas éveit is. Sportos családban élt, felesége elsőosztályú klub kapusaként játszott, lánya a kézilabdázás mellett helyi testnevelő tanárként is dolgozott.
Az önkormányzat az elhunytat saját halottjának tekinti. Emlékét szívünkben őrizzük!
