Erdély természeti szépségeivel nem lehet betelni. Mélyen belélegezni a tiszta erdei levegőt, csodálni a hegyoldalak végtelen zöld árnyalatát, megborzongani a régmúlt idők emlékeitől, rácsodálkozni a szépülő városok ellentmondó részleteire, érezni az erdélyi magyar emberek őszinte nyitottságát… Mindezeket nem lehet érzékeltetni.
Csörgedező, néhol zúgó Aranyos patak, üde zöld táj, szép nyári idő fogadott minket Torockón. Akik jártak már itt, azoknak nem kell elmesélni a szíves fogadtatást, a mesébe illő település hófehér házainak látványát és az örökké változó Székelykő égbenyúló, tekintélyt parancsoló szikláit. A Torockóról induló programok kellemes élményekkel gazdagítottak minket. A búcsúesten pompás töltött káposztával és desszertnek hamuzsákkal kápráztattak el minket vendéglátóink. Az est fénypontja Mezei Virág és Erdei Barna eljegyzése volt. Mindez persze csak játék volt, de remekül sikerült.
Nevetve indult a következő nap, várakozással indultunk új szálláshelyünk felé. Szentegyházához kötődő emlékeink bennünk is és rajtunk is egyaránt nyomokat hagytak: a kirándulások, a traktorozás az Asszonybosszantóhoz, a fiatalító fürdő a Banya-áztatóban, a finom ételek, a gyönyörű tájak, települések. Természetesen örök emlék marad az „ifjú pár” Virág és Barna esküvője, amely kiérdemelte a csömöri lakodalmas elismerést. Fergeteges, felejthetetlen hangulat volt.
Köszönet az egész csapatnak, mert jól akarták érezni magukat, az „ifjú párnak” a együttműködésért, a ceremóniamesternek (Nagy Zsuzsának), Mihálynak az évek óta fáradhatatlan részvételéért és munkájáért, Imrének a mindenre kiterjedő alapos szervezésért és törődésért.
Az élményeinket bizonyára nem sikerült átadnom, de a résztvevők számára ez az út felejthetetlen marad.
Egy résztvevő
