Tisztelt Csömöri Polgárok! Tisztelt Ünneplő Közönség!
Naptárunkban immár három és fél évtizede három piros betűs nemzeti ünnep szerepel: március 15., az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc emlékére; október 23., az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére és augusztus 20., az államalapító Szent István (király) ünnepe.
Ez utóbbi a jelenleg érvényben lévő, hivatalos törvényi megfogalmazás. Ha nem a történelemkönyvek és a történelemértelmezések gyakran politikailag, ideológiailag igen terhelt értelmezései felől közelítünk, hanem kicsit időtállóbb megközelítést próbálunk alkalmazni, akkor azt mondhatnánk: augusztus 20-a az alkotás, az értéket teremtő és az értelmes életet megalapozó munka, valamint egy ország, egy államalkotó nemzet valódi, büszke ünnepe.
Augusztus 20.-a szellemi-lelki gazdagsága abban is megmutatkozik, hogy a méltán fontos történelmi vonatkozásokra való emlékezések mellett oly sokan és oly sokféle tartalommal megtöltve érzik magukénak ezt a napot Magyarországon. Nézzünk szét szerte az országban!
A nagy városokban látványosabbnál látványosabb rendezvényeket, ünnepségeket szerveznek, melyek programjai közel sem egy kaptafára íródnak, azokban tetten érhető az adott város kulturális-szellemi életének sok-sok eleme, az ott működő intézmények, civil szervezetek és természetesen önkormányzatok eltérő koncepciója, viszonyulása az ünnep tartalmához. Talán még ennél is sokatmondóbbak a kisebb települések, falvak ünnepségei, hiszen sokhelyütt augusztus 20-a a település legnagyobb rendezvénye is egyben. Ezek a falunapok elsősorban nem a nehézkes emlékezésekről, formalitásokról szólnak, hanem az együttlétről, a közösségről, a település társadalmának összetartozásáról. Azt gondolom, ezekben falvakban valóban megragadják augusztus 20.-a társadalmi üzenetét.
István király államalapító történelmi tevékenységére, ezeréves államunkra méltán lehetünk büszkék, ez olyan történelmi „teljesítmény” a magyar nemzettől, az országot az évszázadok viharaiban megtartó, itt élő kárpát-medencei népek országalkotó közösségétől, amelynek értéke elvitathatatlan.
Ám legalább ennyire büszkék lehetünk a magyarországi települések megtartó közösségeire, összetartó társadalmaira.
Nézzünk most kicsit körbe a mai ünnepségünkön! A szlovák-tót hagyományőrzők képviselői emlékeztetnek minket arra, hogy az elmúlt évszázadok legnehezebb, drámai időszakaiban is őseink megtartották a falut, megőrizték szülőhelyünket. Ez a nap településünkön a gyönyörű csömöri népviselet ünnepe is egyben, egy olyan településen, ahol a sok, szlovákul tanuló, beszélő, éneklő fiatal mellett több idős embernek köszönhetően a szlovák-tót népviseletet még az utcán, a hétköznapokban is láthatjuk. A német nemzetiségi önkormányzat fiatal és idősebb csoportjai, iskolai közösségei méltó módon őrzik annak a német-sváb gyökerű lakosságnak az örökségét, amely dolgos, iparos, kereskedő-vendéglős, szőlőművelő, földművelő családok révén jelentősen segítette a település gyarapodását és — ezt is ki kell emelnünk — gazdagította kulturális életét. A Csicsörke Néptánc Egyesület két évtizede nem csak sok-sok csömöri fiatal számára nyújtotta és nyújtja a közös táncolás örömét, hanem szép példáját adja annak, hogy az európai viszonylatban is kivételesen gazdagnak számító magyar népzenei hagyomány hogyan járulhat hozzá nemzedékről-nemzedékre a helyi ifjúság művelődéséhez éppúgy, mint közösségépítéséhez.
A mai gyümölcskosár szimbolizálja mindazt, amit jelent településünk számára az azt összeállító, legrégebbi társadalmi szervezetünk. A Turnovszky István Kertbarát Kör immár fél évszázada nyújt igazi közösséget a kertészkedő csömöri családoknak, a csömöri földet még mindig megművelő gazdáknak. Korábban az augusztus 20-i ünnepségek elmaradhatatlan látványossága volt a terménybemutató, egy ideje mindez a szeptemberi szüreti mulatságunkon tekinthető meg. A gazdag helyi kórusélet legaktívabb csoportja a Vox Animi Kórus Egyesület, amelynek tagjai mai alkalmunkon is igazán megélhetően szemléltetik számunkra az együtténeklés örömét. A vegyeskar állandó vendége kiemelkedően fontos közösségi helyeink rendezvényeinek a művelődési házban, a római katolikus és az evangélikus templomban, a Tót Hagyományaink Házában. A mai napon különleges meglepetéssel szolgál majd mindannyiunknak a Majorszegi-dűlőben működő Összefogás az Egyenlő Esélyekért Nonprofit Közhasznú Kft. – és így ez, meglepetés lévén, nincs benne a hivatalos programban. A megváltozott munkaképességű emberek munkáját, együttélését nemzetközi szinten is elismerten és kiemelkedően kreatív módon megszervező intézmény kézműves közössége míves ajándékkerámia tárgyakat készített a jelenlévőknek, melyet a műsor után fogunk átadni Mindenkinek.
És a hely, ahol állunk, a legutóbbi évek széleskörű összefogásának kiváló példája: a település első köztéri szobrának, (I.) Szent István király bronz szobrának felállítása jelentős részben csömöri polgárok, intézmények, cégek és az önkormányzat adományainak köszönhető. Mindez a római katolikus egyházközség önkéntes csapatának szervezésében valósult meg. A Csömöri Úrnapi Virágszőnyeg könyv bevezetőjében azt írtam: a helyi egyházak, a római katolikus, az evangélikus, a baptista és újabban a református egyház közösségei a település legszilárdabb építőkövei, évszázadokon át biztos támaszt adó, valódi kősziklái. Mindennek analógiájára mondhatjuk azt, hogy a magyar állam, a magyar nemzet legbiztosabb pilléreinek tekinthetjük azt a 3 170 hazai települést, amelyet megannyi helyi társadalmi kötelék tart össze.
Biztos vagyok benne, hogy közülük is kitűnik rendkívül gazdag, évről-évrő bővülő civil közösségi életével az idén éppen 890 éves Csömör nagyközség, amelyet a török hódoltságot követő pusztaság után 310 éve telepítettek újra. Legyen Magyarország boldog, összetartó, békés és sikeres polgárok, sikeres közösségek országa! — Köszönöm, hogy meghallgattak!
