A vissza- vagy betelepülő községek lakói legelőször a rom templomok rendbehozásába, az új templomok felépítésébe fogtak és megszervezték saját községi közigazgatásukat.
Ez az egyházi és világi feladat, vállalkozás erősítette a közösség belső megtartó erejét és kifelé bizonyította annak életrevalóságát a szomszéd települések körében.
Csömör 1714-ben települt újjá, mint láttuk, a bíróválasztás nem várathatott sokáig magára, mert 1715-ben Ördög János a községbíró, aki 1720-ban is jelen van, 1728-ban a nevét Jerdegh-nek írták. Maglódi Gergely a bíró 1720-ban, a Maglódi család bizonyosan 1715 után települt be, 1728-ban is jelen vannak. Az 1728. évi bíró Hrttyán Márton, aki 1720 után érkezett a faluba, neve után ítélve valószínűleg Váchartyánból.
A községi közigazgatásnak elengedhetetlen kelléke volt már akkor is a községi pecsét. Nemcsak az iratok hitelesítésének az eszköze a pecsét, hanem jelkép is. Csömör legelső pecsétnyomójának a lenyomatait éppen 1728-tól kezdve ismerjük, a második községi pecsétet 1756-ban vésettették meg. A két pecsét heraldikai leírása:
1. COMOR A köralakú vonal gyűrűben a szöveg boltívesen elhelyezve, a mezőben jobbra hegyével fel és élével kifelé fordított, lebegő asszimmetrikus ekevas, balra ugyanilyen helyzetű csoroszlya, derekánál egy gömb, a pajzslábban szárával keresztbe tett két kalász. Átmérő: 20 mm.
2. CSÖMÖR (virágfűzér) 1756 A kissé szabálytalan köralakú, kettős vonalkeret, körirat és vonalkeret által határolt mezőben jobbra hegyével fel, élével kifelé fordított, lebegő asszimmetrikus ekevas, a cölöphelyen hegyével fel, élével balra elhelyezett csoroszlya, balra egy csillag, alattuk talajból kinövő három gabona szál, a két szélső szélre hajlik. Átmérő: 26 mm. Ez használatban volt 1756-tól valószínűleg 1850-ig.
A községbírók sosem voltak magukra hagyatva felelősségteljes munkájukban, esküdtek segítették őket. Csömörön 1760-ban említettek három előljárót, ami egy bírót és két esküdtet jelent.
Az 1768. évi Mária-Terézia-féle úrbéri kérdőpontokra adott bevallást Krisan János főbíró jegyezte kereszt vonásával (analfabéta volt). Aláírásával ellátta Vodovics András községjegyző. Abból, hogy Krisán Jánost főbírónak nevezik, arra következtethetünk, hogy a községbírói szervezeten belül funkcionális munkamegosztásra került sor. Legkevesebb megjelent eddigre már a törvénybíró, esetleg mások is, malombíró, borbíró, tekintettel a kiterjedt és sikeres szőlőművelésre, a promontóriumra stb.
Csömör község vezetői 1715-1770
Év Bíró Polgár (Subjudex) Polgár (Subjudex)
1715 Ördög János
1720 Maglódi Gergely
1721 Tóth Gergely Juhász Máté Cserni János
1726 Szlovák Tamás Kubek Tamás Bárány Mihály
1728 Hrttyán Márton Hudecz János Cserni Jakab
1732 Litauszki György Jardeg János Jakab Jakab
1741 Kubek György Gyebnár István Sramo János
1743 Csetovszky András Balik János Gyebnár István
1752 Szuhai János Pásztor János Hracsko György
1760 Hubek György Szuhai János Ulicsinyi György
1769 Krisan János
1770 Merva Pál
1787 Szuhay György
A községbíró és törvénybíró legfőbb segítői a hadnagy és a gondviselő voltak. A hadnagy a XVII. századi parasztvármegye tisztviselője volt eredetileg és 8-10 falut is magában foglaló hadnagyság élén állt, vezénylete hadnagyságának paraszti fegyveres (lovas, gyalogos) erejét.
A XVIII-XIX. sázadra ez a tisztség devalválódott, már minden faluban választottak hadnagyot. A gondviselő tisztsége a nemesi megye, a földesúr körvilágából szállt le a falu világába. A XVII. században a török hódoltságban fekvő birtokok gondozására neveztek ki a földesurak gondviselőket. A XIX. század elejére mindkét tiszt közbiztonsági, vagyonbiztonsági feladatokat látott el, a hadnagy elsősorban a határban, a gondviselő elsősorban a belterületen.
Mindkettőt a falu családfői választották egy évre és három éven belül nem lehetett újraválszatni, ami azt mutatja, hogy ezt anehéz, terhes, fegyveres, sok kiadással járó feladatot nem szívesen vállalták. A választott jóhírű, talpig becsületes ember kellett legyen.
Kötelessége elsősorban a rossz emberek üldözése, a passzus (útlevél) nélkül utazók elfogása és a bíró elé állítása. A bitang, elkóborolt állatok befogása, az országutak biztonságára való ügyelés. A tolvaj, rabló bandák leküzdése, elfogása és a községbíró elé vitele. Ha ehhez a feladathoz maga és társai fegyveresen elégtelenek volnának, akkor további segítséget kérhet a bíró útján. Amennyiben a már elfogott gonosztevő megszökött a hadnagy fogságából, őrizetéből, a hadnagyra rótták ki a gonosztevő által okozott kár megtérítését, és még külön büntetésben is részesítették.
A községbíró által állított strázsák (éjjeli őrök) felügyelője a határban a hadnagy, a faluban a gondviselő volt. Ez a feladatuk különösen télidőben vált nagyon fontossá, amikor a csavargók, a hajléktalanok, ahogy most mondanánk, az időjárás zordsága következtében beszorultak a faluba.
A hadnagy kötelességei közé tartozott a határbeli utak, töltések, hidak stb. hetente való megvizsgálása és a javítások, feladatok jelentése a községbírónak.
A gondviselő köteles volt a házakat, az istállókat, a tanyákat stb. vizsgálni a „czégéres” emberek felkutatása, elfogása céljából, valamint a lopott jószágok feldeítése érdekében. Tilos volt a marhák, a lovak gyakori adásvétele, cserélgetése is, az ilyet jelentenie kellett a bírónak.
Ha valamelyik lakost henyélésen, dorbézoláson, gyakori eltávozáson érte, mint gyanus személyt jelentenie kellett a bírónak. A hadnagy szabályzatának c. pontja: „Arra különösen vigyázzon, hogy az ország uttyain a kóborlók miatt bátortalanok ne legyenek, ugyan azért meg ne engedgye, hogy Czigányok, és mások, kik koldulás szine alatt csavaroknak éjszakának idein, az ország uttya mellett heverjenek.”
A gondviselőnek a pásztorokra is vigyáznia kellett, hogy rendesen legeltetnek, itatnak és deleltetnek-e, mert ennek elmulasztása következtében általában állathullás lépett fel. Ugyancsak felügylenie kellett az állati bőrökre és szőrmékre, szőrökre, melyeket a pásztorok kezén talált, hogy azok egészségesek-e, illetve nem tolvajolt jószágról származnak-e.
A mészárszékre külön rendelt személy felügyelt, ő volt a székbíró vagy komisszár. Ügyelnie kellett a vágandó állat egészségére, a tisztaságra, a husárak betartására stb.
A pásztorokról is külön rendelkezés intézkedett. Befogni őket sem szabadott, csak csak előző gazdájának bizonyítványával, melyben jó magaviselete foglaltatott. A rendelkezs felhívja a figyelmet a hamis levelekre, melyekkel a pásztorok bizalmat akartak ébreszteni maguk iránt.
A gazdák, akik pásztorokat fogadtak fel, tartoztak a nevét, a bérét, a személyleírását, bojtárjainak számát felírni, ebből egy példányt átadni a pásztornak, hogy igazolhassa magát, egy példányt pedig a gazda magánál tartott. A gazdák kötelesek voltak az állatok számát, a pásztor és bojtárjai állatainak a számával feltüntetni, hogy ellenőrzés során az iratból megállapítható legyen, van-e lopott vagy bitang jószág a pásztor keze alatt.
Csömörön a XIX. század első felében jelentékeny mezőgazdasági munkás lakott már, aki konvencióban vagy napszámbérben dolgozott a más földjén, különösen a más szöllejében. Ezért a munkások, főleg a más faluból jövők felfogadásáról külön rendelkezés szólt. Eszerint a megfogadandó munkásnak rendelkeznie kellett az előző gazda elbocsátó levelével, melyből jó magaviselete kitatszett.
A munkás „passzusát” a gazda magánál tarthatta, ha munkása a ház körül, illetve a falu belterületén dolgozott. Ha távolabb lévő tanyán, pusztán foglalkoztatta, akkor a munkásnál kellett legyen a passzus, hogy ellenőrzéskor igazolhassa magát. Aratáskor, csépléskor a munkábamenők, a nyomtatásra lovával menők szintén igazoló levéllel láttattak el, másképp nem közlekedhettek a határban és a faluban.
A községbírói szervezet feladatai közé tartozott az állami ső szállításában való részvétel megszervezése is. A Kárpátaljáról (Aknaszlatina) és Erdélyből a Tiszán érkező sót Szolnoknál rakták ki, hogy onnan jobbágyok szekeres robotmunkájával szállítsák tovább Pestre. A sószállító utak mentén lévő falvak robotját természetesen beszámították az éves robot mennyiségébe. A kötelező robotra menők jegyzékét azonban mindig a köszégbíró szervezet állította ki.
A hagyatéki ügyek intézése is a községbírói testület vállára nehezedett olyan formán, hogy a bíró, a törvénybíró értesült először az elhalálozásról, a megözvegyülésről és az árvaságra jutottakról a világi igazgatásban. Testamentum létében vagy anélkül is a községbíró indította el a hagyatéki, öröklési eljárást úgy, hogy a kerületi ispán kezébe adta az iratokat, aki az ügyet bemutatta a Grassalkovich gödöllői úriszékén, ahol határozatot hoztak róla.
Például, Kuliffay János csömöri ispán 1830. jan. 7-én mutatta be Laukó György özvegye érdekében az örökhagyó csömöri jobbágy hagyatéki összeírását. Terézia, az özvegy korábban Petkó János csömröi községi kovács felesége volt, akitől gyermekei származtak, második férjétől nem volt gyermeke.
Olykor egészen bonyolult volt az örökség elrendezése. Roósz János csömöri ispán 1842. ápr. 13-án mutatta be az úriszéken néhai Práth Márton özvegye, Sommer Borbála hagyatéki ügyét. Práth Márton elős felesége Olland Terézia volt, akinek testvérei Éva és Anna. Második felesége volt Sommer Borbála, aki a tárgyalás idején már Kesztman János szolgalegény felesége. A Práth gyerekeket, akik csak a második feleségtől születtek, Tsian (?) András nevelte.
Roósz ispán 1844. ápr. 16-án mutatta be Velki Péter csömöri lakos hagyatéki összeírását és Velki Zsuzsannának, a lányának testementumát. Az örökség elosztását itt is két feleség, Furmann Anna, majd azután Sipiczky Erzsébet és gyermekeik okozták.
