Fábri István polgármester ünnepi beszédét az alábbiakban olvashatják.
Tisztelt Csömöri Polgárok!
Tisztelt Ünneplő Közönség!
Hazánk történelmének egyik legdicsőbb, szívünkhöz talán legközelebb álló korszakának, az 1848-1849-es forradalomnak és szabadságharcnak minden bizonnyal egyik legtöbbet idézett mondatait a Nemzeti dalban találjuk: „Talpra magyar, hí a haza, itt az idő, most vagy soha!”
Igen, a márciusi ifjak és az őket támogatók gyorsan növekvő tábora hamar megértette: eljött az idő a cselekvésre, az elnyomók hatalmának megtörésére és az elmaradott feudális viszonyok felszámolására. Az elkövetkező napok, hetek, hónapok eseményei igazolták elhatározásuk, sőt, történelmi érzékük igazságát.
A történelemben akkor lehet nagyot alkotni, ha a vezetők és követőik megértik, megérzik az idő szavát. Akkor és ott azt teszik, amit tenni kell, amit tenni lehet, amit tenni érdemes.
A ’48-as események azonban nem voltak előzmény nélküliek. Tíz, húsz évvel azelőtt ugyanis még nem jött el az ideje a harcnak. Azt elő kellett készíteni, meg kellett alapozni, megfelelő „közeget” kellett teremteni hozzá. A semmiből nem születnek forradalmak, különösen nem olyan dicső forradalmak, mint Magyarországon 1848-1849-ben.
Mindannyiunk által ismertek a reformkor eredményei. Az 1820-as, ’30-as, ’40-es évek a nemzeti újjáéledés lelkesítő és alkotó korszakát jelentették Magyarországon. Szinte lehetetlen számot vetni a kultúra, a tudomány, a gazdaság, a művelődéstörténet, illetve a társadalompolitika és ezzel együtt a politikai kultúra területén elért eredményekkel.
A nyelvújítási mozgalom, majd a reformkor irodalma, Kölcsey Ferenc Himnusza, Vörösmarty Mihály Szózata a nemzeti öntudat fejlődésének szimbolikus alkotásai; Petőfi Sándor szerelmi és forradalmi költészete a magyar irodalom egyik meghatározó teljesítménye;
Széchenyi István fénycsóvaként világító lelkesedése a Magyar Tudományos Akadémia megalapításán vagy a „legnagyobb magyar” elméleti munkássága a politika- és gazdaságtudomány területén a magyar tudomány történetének meghatározó elemei; a dunai és a balatoni gőzhajózás szintén őáltala szorgalmazott elindítása a hazai közlekedés- és ipartörténet korszakos jelentőségű eseménye volt;
Kossuth Lajosnak, a forradalom és szabadságharc vezető alakjának két évtizedes küzdelme a politikai harcok színterének számító pozsonyi országgyűlésben a kárpát-medencei politikatörténet elemi erejű és máig ható közéleti teljesítménye.
Jókai Mór, szintén e korszak meghatározó írójának szavaival élve: akik mindezt véghezvitték, nagy idők nagy alakjai. Tudták, minek van meg az ideje, mit „követel meg a haza”, mi kell ahhoz, hogy a nemzeti önállóságában évtizedek, sőt, évszázadok alatt megtépázott magyarság öntudatra ébredjen, és mi szüksége ahhoz, hogy az európai szinten rendkívül elmaradott társadalom és gazdaság valódi fejlődésnek induljon, az értékteremtő és a hétköznapi jólét biztos társadalmi alapját jelentő polgárosodás útjára lépjen. Ez volt az alkotás, a munka, a kreativitás, a távolba tekintés és a jó célokért való tenni akarás korszaka.
Történelmünk e jeles időszakának éppen ez az egyik legfontosabb tanulsága. Hiszen nekünk is fel kell ismernünk az idő szavát, a jelen feladatait, a valódi, megoldásra váró kérdéseket. És ez egyúttal felelősséget is jelent. Nem is kicsit. Ez minden nemzedéknek a maga felelőssége. Hiszen ha háborúzni akarunk akkor, amikor alkotni, dolgozni, fejleszteni kellene, amikor pusztán aktuálpolitikai célból kreált álellenségek elleni harcra hívnak minket és mi nem a valódi és kézzelfogható feladatainkra koncentráltunk, akkor tévesen értelmezzük azt a világot, amiben élünk.
Feladatunk pedig van bőven. A méltán jó hírű magyar mezőgazdaság komoly szakmai hagyományaira alapozva egyrészt, a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe véve másrészt, hatékonyan meg kellene művelni parlagon heverő földjeinket, minőségi, egészséges termékeket előállítva és szállítva a hazai családok asztalára, illetve a jól fizető külföldi piacokra.
A legendás magyar kreativitásra és vállalkozói szellemre építve egyrészt, a legfejlettebb nyugati technológiákra alapozva másrészt, valódi és fenntartható fejlődést szükséges elindítani az ország gazdaságában, amelynek eredményeként a szolgáltatói szemlélet, a vagyoni és politikai függetlenségre épülő polgári identitás is megerősödhet.
A büszke nemzeti öntudatunknak már régóta szerves részét képező, világhírű eredményekkel fémjelezhető hazai oktatástörténet kiváló példáira is építkezve egyrészt, a modern pedagógia gyermekközpontú és a kreativitás kiteljesedését segítő nevelési és képzési elveit alkalmazva másrészt, igazi „húzó ágazattá” lenne érdemes fejlesztenünk a jelenleg teljesen értelmetlenül központosított, alulfinanszírozott és perspektívátlan iskolarendszerünket annak érdekében, hogy gyermekeink a lehető legjobb képzést kapva boldogulhassanak az életben és majdan alkotó polgárai lehessenek egy fejlett és sikeres Magyarországnak.
Láthatjuk: feladatunk lenne bőven most is. Ha ezek megoldására koncentrálunk, és erőnket, energiánkat ilyen célokra irányítjuk, biztosak lehetünk benne, hogy a siker nem marad el.
A végül levert szabadságharc is eredményezett lelkesítő harctéri győzelmeket és soha nem látott mértékben erősítette a nemzeti összetartozás érzését. Egy nemzet magára talált, ami fontos volt ahhoz is, hogy a „békésebb” reformkor korábban elért társadalompolitikai, kulturális, tudományos és gazdasági eredményeire alapozva a XIX. század második felének polgári fejlődése kiteljesedhessen.
Bízzunk magunkban, bízzunk abban, hogy a munkában, az alkotásban, a társadalomban és a gazdaságban nekünk adatott feladatainkat mi is el tudjuk végezni, történelmi küldetésünket be tudjuk teljesíteni!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
