Október 22-én a Petőfi Sándor Művelődési Házban ünnepi megemlékezést tartottak az ’56-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából.
Takács László, Csömör Községéért Emlékérem kitüntetettje, a Vox Animi Vegyeskar vezetője ünnepségen elhangzott beszédének szó szerinti közlése.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc napjaira emlékezünk, emlékezzünk. Idézzük fel emlékeinket 58 év távlatából. Van közöttünk, akinek még könnyű emlékezni, hiszen átélte, figyelte, netán alakította az eseményeket. Az is igaz, hogy az emlékezet kopik, és előfordul, hogy egy-egy esemény nem ugyanúgy él mindannyiunk emlékezetében. Már ezért is fontos újraélni azokat.
Szeretném a forradalom csömöri emlékeit kiemelni, azt, hogy a mi falunk hogyan élte át a történelmi eseményeket.
Ifjúságom korai szakaszában visszatérő gondolatom volt, hogy egyhangú, eseménytelen, szürke korban élek. Számomra nincs történelem. Az igazi történelem, nekem, 1848. március 15-ével kezdődött, amit nem kis irigységgel követtem. Forradalom volt, ifjak csinálták, akik példaképeim lettek. Hogy ez az érzés milyen erős volt, arról csak annyit, hogy nagyon tisztelt tanító bácsimat olyannak láttam, mint Petőfi Sándort a képeken, arcra szinte teljesen azonosnak tűntek.
1956-ban már majdnem 15 éves voltam, első gimnazista, mikor „szembe jött velem” a történelem, a maga igazi, kézzelfogható valóságával. 1956. október 23-án délután kitört a forradalom. Akkor ezt mi még nem tudtuk, hiszen a tömegtájékoztatás nem volt olyan fejlett, mint ma. Késő éjszaka hazatérő, egyetemista bátyám mesélte el a fővárosban történteket.
24-én arra ébredtünk, hogy a HÉV-állomásról jönnek vissza az emberek, mert nem közlekedik a HÉV, nem tudnak dolgozni menni. Valami zűrzavar van és nekem sem kell iskolába sietni. A rádióban ugyanaz a zene szólt egész nap: Beethoven Egmont – nyitánya, V. szimfóniája, melynek a szerző által adott mellékneve a „Sors”, és kontrasztként egy operett részlete, Lehár: Bóni belépője a Víg özvegy című operettből. A zene hátteréből gyakran fegyverrmot hirdettek ezek ellen, és folyton változó határidőket megadva a fegyverek leadására szólították fel őket, különben statáriális bíróság előtt kell felelni tetteikért. Később a rádió közlései egyre érthetőbbek lettek. Világossá vált, hogy a diktatórikus rendszer elleni küzdelemről van szó, nem ellenforradalom, hanem össznépi akaratot tükröző forradalom zajlik.
Hogyan is jutott ide az ország, hogy felkeljen az ún. proletárdiktatúra ellen? És ráadásul egy emberként …?
1947 után sok hitegetéssel, hamis ígéretekkel kiépült egy olyan hatalom, amely a szovjet fegyverekkel a háta mögött, szovjet minta alapján, kommunista ideológiától áthatva egy szűk réteg uralmát biztosította, a Rákosi Mátyás által vezetett kommunista pártét. A párt neve megtévesztő: Magyar Dolgozók Pártja (MDP). Ennek rendfenntartó ereje: az Államvédelmi Hatóság- ÁVH, „népiesen” csak ÁVÓ. Ennek segítségével besúgó rendszer alakult ki, a legkisebb kritikai észrevételeket is büntették: letartóztatás, kínzás, börtön volt a megfélemlítés módszere.
Ezen időszak kiemelkedő eseménye volt a Rajk-per a többi koncepciós per mellett. Folyt az egyházak elleni hadjárat, a szerzetesrendek feloszlatása, az ún. osztályidegenek likvidálása, internálótáborok, kitelepítés és kivégzések, a parasztság megnyomorítása beszolgáltatásokkal és az egész országot sújtó jegyrendszer, a mindennapos élelemhiány.
Ez a nyomasztó légkör egy kicsit enyhült csak 1953-ban Sztálin halála után, Nagy Imre első miniszterelnöksége idején. De az egész rendszer alapja, a félelemkeltés, még sokáig megmaradt.
Csömöri fiatalok egy csoportja összeesküvést szervezett a rendszer ellen. Leleplezésük után börtönbüntetést kaptak, többen életfogytiglanit. A megtorlás mértékére jellemző volt a következő eset: Annakidején a postai küldemények vonaton érkeztek a HÉV-állomásra, ahol azokat a posta alkalmazottai vették át, majd másnap kézbesítették a megfelelő címekre. Szerepelt a küldemények között egy csomag. A címzés alapján a postás megkért egy helybeli fiatalembert, aki éppen lovas kocsijával a HÉV-nél tartózkodott, hogy vigye el a küldeményt a címre, hiszen úgyis arra lakik. Senki nem tudta, hogy a csomagban illegális röpcédulák vannak, amiket az ellenállás helyi csoportjának terjeszteni kellett volna. Az összeesküvés leleplezése után ezért az ártatlan kézbesítésért 3 év börtönbüntetést kapott a fogatos fiatalember. 1955 táján megindult egy lassan fejlődő folyamat a diktatúra ellen. A demokratikus erőket tömörítő Petőfi Kör, az Írószövetség, az egyetemisták egyre szervezettebb erőt képviseltek. A Rajk-per áldozatainak újra-temetésén, 1956 október 6-án már igen forró volt a hangulat, a hivatalos vezetés a rendszer bizonyos túlkapásait már beismerte.
Közben Lengyelországban is kommunistaellenes megmozdulások voltak. Így történt, hogy az egyetemisták szolidaritási nagygyűlést szerveztek a lengyelek támogatására közös szabadsághősünk – Bem apó szobránál. Így kezdődődött. Az események felgyorsultak. A Rádió elfoglalása, a Dózsa György úton lévő Sztálin-szobor ledöntése fokozta a hangulatot. Az ávósok sortüzei, az első áldozatokról szóló hírek a fegyveres felkelés irányába mozdították az eseményeket. Kiszabadították a politikai foglyokat. A felkelés egyre szervezettebb és eredményesebb lett. Pillanatok alatt összeomlott a megfélemlítésen alapuló diktatúra. Közakaratra, a közvélemény hatására a mozgalom élére Nagy Imre állt. Az a forradalom csodája volt, hogy a kommunista Nagy Imréből a forradalom irányítója lett a nemzet érdekeit figyelembe véve. Ideiglenes, demokratikus kormányt alakított, melynek fő célja a független, semleges, demokratikus magyar köztársaság megalakítása volt. Ennek érdekében meghirdette a Varsói Szerződésből való kilépést, jó viszony kialakítását a környező országokkal, belpolitikában pedig az ÁVH feloszlatását és többpártrendszert.
A rend helyreállítása érdekében elkezdődött a nemzetőrség szervezése. Jelvényei: Kossuth címer, nemzeti zászló, melynek közepéből kivágták a Rákosi címert, és a sötétkék svájci sapka.
És közben mi történt Csömörön? Forró volt a hangulat, de a helyi eseményekben nem voltak túlkapások, alapvetően rend uralkodott. Forradalmi bizottság alakult, melyben a falu minden rétege képviseletet kapott. Megszervezték a helyi nemzetőrséget, amely járőrözve vigyázta a rendet. Egyes esetekben lakóházakat is védtek. Október 30-án katonai tiszteletadással temettük el Knipfer Tibort, aki kortársunk volt. A pesti utcán érte halálos lövés. Ma utca őrzi nevét Csömörön. Neve mögött sok névtelen 56-os hős sorakozik. Amíg a temetés zajlott, hosszú menetoszlopokban vonultak a falu főutcáján a szovjet tankok, rajtuk marcona, elcsigázott fegyvereiket markoló katonákkal. Nagy Imre elérte ugyanis, hogy a fővárosban állomásozó szovjet haderő kivonuljon, így a tankok az akkor még lakatlan Körmendin és a Rákospalota felé elterülő réten helyezkedtek el, nagyjából a Horgásztó térségében. Közben a faluban gyűjtés indult a fővárosiak megsegítésére. Ruhaneműt és élelmiszert gyűjtöttek. Bámulatos mennyiség gyűlt össze, akkor, amikor nem sok tartaléka volt a lakosságnak. Több teherautónyi adomány indult a fővárosba megfelelő kísérettel, segítőkkel. A látvány, ami a Budapestre érkező csömöriek elé tárult, örökké emlékezetes marad. Rengeteg romos épület, az utcákon törmelék. A forgalmat nemzetőrök irányították, kibontakozóban volt a rend. Az utcákon rengeteg ember nyüzsgött, arcukon derű, mosoly, jókedv, bizakodás. Mintha mindenki mindenkinek ismerőse, barátja lett volna. A legmegkapóbb látvány a kirakatok látványa volt. A betört üvegek mögött példás rendben helyükön voltak az áruk. A szépen összehajtott fehér ing csokornyakkendővel, a női blúz, táskák, cipők. Fosztogatásnak nyoma sem volt.
Forgalmas helyeken dobozokból kialakított perselyek voltak őrizetlenül. Feliratukon: „Az áldozatok hozzátartozóinak javára”. Volt, amiből már kilógtak a papírszázasok, ami akkor a legnagyobb pénz volt. Egy ilyen dobozon a felirat: „A forradalom erkölcsi tisztasága megengedi ezt.”Általános derű, euforikus hangulat, amiben fürödtünk még néhány napig. Habzsoltuk az igazi szabadságot. Erre mindenképp emlékeznünk kell.
Aztán egy kínos, rossz emlékezetű napot, november 3-át éltük át. Miközben a szovjet vezetés hivatalosan ígéretet tett Nagy Imrének, hogy kivonják hazánkból csapataikat, de pont az ellenkezője történt. A rádióból tudtuk meg, hogy özönlenek a szovjet csapatok az országba. Csömörre is rengeteg tank vonult be a már itt lévők mellé. November 4-én, vasárnap hajnalban pedig megindult a tüzérségi támadás Budapest ellen. Iszonyatos erővel bömböltek az ágyúk. Nagy Imre drámai beszéde, ami a rádióban hangzott el világossá tette a lényeget. A forradalmat, szabadságharcot leverték. Az áldozatok száma és a kár mértéke több Moháccsal ért fel. Menekülők tömegei hagyták el az országot. Vitték külföldre alkotó erejüket a biztos szabadság, az életben maradás reményében. Itthon pedig soha nem látott kegyetlenkedés következett. Politikai árulások, hitszegő ígérgetések, börtön, kivégzések korszaka jött el. Nagy Imre és társainak tőrbecsalása, majd kivégzése, a Manszfeld Péterek és Árgyelán Jóskák, Tóth Ilonák és Brusznyai Árpádok mártírhalálának ideje jött el.
Csömörön a falu központjában, az ún. Tanácsházán, hónapokon át szovjet katonai egység állomásozott, vigyázta a rendet. És ott, ahol lényegében még egy pofon sem csattant el, ott ismét napirendre kerültek a letartóztatások. Időről-időre bevittek, megkínoztak embereket. Közöttük volt Vastag József, aki ugyan otthonában halt meg, ám a fogdában átélt rendszeres gyötrések következtében.
A következőket szemlesütve merem csak elmondani, de tükröt kell tartani magunk elé. A forradalom igazi vérbefojtói a karhatalom katonái voltak, az ún. pufajkások. A Karhatalmat az új hatalom az első pillanatokban megszervezte, mindössze 13 ezren voltak. Ők folytatták, amit a szovjet hadsereg megkezdett. Ezt követően megalakult a munkásőrség, amely az 1957. május elsején megtartott Dózsa György úti nagygyűlést biztosította. Itt már többszázezres tömeg hallgatta Kádár János beszédét, hogy 1956. október 23. ellenforradalom volt. Ezen sokszorosan el kell gondolkodni!
1956 kisugárzása töretlen, a magyar történelem dicsőséges eseménye. Példaként kell szolgáljon minden magyarnak és minden európainak. Meggyőződésem, hogy az ún. szocialista világrend megrendülése, majd felbomlása ekkor kezdődött. 1956 eseményei vezettek az 1968-sa Prágai Tavaszhoz, a Varsói Szerződés felbomlásához, a vasfüggöny leomlásához, a német egység megteremtéséhez, Magyarország 1989-es rendszerváltásához, a szovjet csapatok kivonulásához.
Gyönyörű ez a felsorolás, minden sora, minden betűje ránk mosolyog. Minden beképzeltség nélkül raktározzuk el szívünkben, adjon erőt, igazi öntudatot.
Mi is volt az egyik gyűjtődoboz felirata?
„A forradalom erkölcsi tisztasága lehetővé teszi ezt.”
Erre a tisztaságra fel kell emelkedni. Legyen a jelmondatunk Octavio Paz, Nobel-díjas mexikói költő sora:
„Én nincs is, csak mi vagyunk!”
Takács László
