Csömör Nagyközség Önkormányzata és a Petőfi Sándor Művelődési Ház szervezésében, október 22-én este községi megemlékezést tartottak az 1956-os forradalom és szabadságharc 69. évfordulójának tiszteletére.
Az ünnepség a művelődési ház színháztermében kezdődött, a műsort Huszárik Kata, Jászai Mari-díjas színművésznő konferálta. Ünnepi gondolatait Lesták Mária alpolgármester osztotta meg a közönséggel (a beszéd teljes szövege cikkünk végén olvasható), majd Hajdu Steve színművész Cseh Tamás dalokkal, valamint Gérec Attila és Kékesi Tollas Tibor versével lépett színpadra. Őt a Lipinka Néptánccsoport „Táncban a Szabadság” című előadása követte, a gyerekeket Márkus Réka és Hanák Zsolt készítette fel.
A színpadi program zárásaként különleges műsort adtak elő a Csömöri Mátyás Király Általános Iskola 8.b osztályos tanulói, az 1956-os eseményeket osztályfőnökük édesapja elmesélése alapján dolgozták fel, felkészítő tanáruk Jantóné Jaszter Andrea volt.
Ezt követően az önkormányzat és a hivatal mellett a szlovák és német nemzetiségi önkormányzatok, a civil és politikai szervezetek képviselői, valamint a helyi lakosok helyezték el a megemlékezés virágait és mécseseit a Hősök terén álló emlékműnél.
A nap zárásaként a Kultúr 2 Bisztróban tartottak ünnepi filmvetítést, melyen a Naplófilm – 12 voltam ’56-ban című filmet vetítették le a közönségnek.
Lesták Mária alpolgármester ünnepi gondolatai
„Tisztelt Ünneplő Közösség, Kedves Csömöriek!
Ma, október 23-án együtt vagyunk, ünneplünk, hogy emlékezzünk, és elköteleződjünk, emlékezzünk az 1956-os forradalom hőseire és áldozataira, és elköteleződjünk a szabadság, a függetlenség és az igazság mellett.
1956. október 23-án a magyar nép — diákok, értelmiségiek, munkások — békés demonstrációval indult útnak Budapesten, hogy hangot adjon elégedetlenségének a kommunista diktatúra és a szovjet elnyomás ellen.
A tüntetés hamar összefonódott az ország szabadságvágyával: a tüntetők követelték a szovjet csapatok kivonását, a magyar–szovjet kapcsolatok felülvizsgálatát az egyenjogúság elve alapján, többpárti választásokat, sajtó- és szólásszabadságot — és azt, hogy Magyarország önmagáról dönthessen.
Az ünnepnap jelképessé vált: a nemzeti zászlóról kivágták a szovjet címer elemeit — megszületett a lyukas zászló, mely mindmáig az 1956-os szabadságharc egyik legfőbb jelképévé vált.
Az elkövetkező napokban az országban mozgalommá nőtte ki magát a forradalom; vidéken is tömegek vonultak utcára, szolidaritásukról biztosítva a fővárost és tiltakozva az elnyomás ellen. De a túlerő nem ismert könyörületet: a szovjet beavatkozás, az áldozatok, a küzdelem ára tragikus volt.
Az 1956-os forradalom üzenete ma is él: egy népnek joga van az önrendelkezéshez, és hogy amikor a szabadság veszélybe kerül, kötelességünk kiállni mellette.
„1956. október 23-a örökké élni fog a szabad emberek és nemzetek emlékezetében. E nap a bátorság, az öntudat és a győzelem napja volt. A történelem kezdete óta nincs még egy nap, mely világosabban mutatja az ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt – bármily kicsi is a siker esélye, s bármily nagy is az áldozat, amit követel.”
– fenti idézet John F. Kennedytől származik, 1960-ból.
A Szovjetunió nagyhatalmi ambíciói és agresszív beavatkozásai a kelet-európai népek fölött nem pusztán a múlt emlékei közé tartoznak — ezek a törekvések tanulságul szolgálnak arra, hogy mit jelent, ha egy birodalom erővel és félelemkeltéssel igyekszik elvenni más nép szabadságát.
Amikor elítéljük a jelen környezetünkben lévő orosz nagyhatalmi törekvéseket, nem csupán történelmi igazságot állítunk helyre, hanem óva intünk attól, hogy bárki újra azt gondolja: erővel és agresszióval jogot szerezhet mások felett.
1956-ban a magyar emberek – fiatalok és idősek, munkások, diákok, tanárok, szülők – egyaránt felemelték a fejüket, és kimondták, elég volt a félelemből, elég volt az elnyomásból.
Ahogyan Bibó István mondta:„A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem”
A napra emlékezünk, amikor a szabadság vágya erősebb volt minden kockázatnál.
„A magyar felkelés letöréséhez több mint 200 ezer szovjet katonára volt szükség, de a magyar nemzet szellemét és reményét nem lehetett legyőzni.”
Barack Obama (2008)
Mit jelent számunkra ma a szabadság?
A szabadság nem csupán politikai fogalom.
A szabadság az ember belső tere: az, hogy gondolkodhatunk, dönthetünk, kimondhatjuk, amit igaznak érzünk, és tetteinkben is szabadok vagyunk: felelősséggel – egymásért.
Egy közösség szabadsága akkor szilárd, ha tagjai – az egyének – is szabadok lélekben és gondolatban.
1848, 1956 is ezt üzeni, a szabadság nem adottság, hanem felelősség.
S ahogyan Arany János mondta: A népeknek természet szerint való jussa van a szabadsághoz, éppen úgy, mint a halnak a vízhez, a madárnak a levegőéghez.
Ez a gondolat ma különösen időszerű.
1956 hősei nem önmagukért, hanem egymásért, a nemzetért cselekedtek.
Ma az a feladatunk, hogy a mindennapokban éltessük, megéljük ezt a szellemiséget, s ne féljünk cselekedni, kiállni, változtatni.
Hogy a közösségben, a településünkön, az országban megőrizzük egymás szabadságát is – véleményét, emberi méltóságát, és a hitet abban, hogy együtt jobbá tehetjük a világunkat.
Köszönöm, hogy meghallgattak!”
