Tízéves múltunk nem nagy idő, de ahhoz, hogy újra elinduljon a vegyeskari éneklés Csömörön, hogy ennek ismét rangja legyen és ez a tevékenység a falu kulturális életében fontos jelenséggé váljon, ez az idő azért szükséges volt.
1929 óta létezett Csömörön
énekkari munka, amelyet az akkori közösség Petőfi Dalkör néven indított. Hamar
népszerű lett, mert kb. 50 fős állandó tagsága volumenében is jelentős volt.
Tagjai között a társadalom sokféle képviselőjét találhattuk: háziasszony és
parasztember, munkás és hivatalnok, vállalati tisztségviselő, vállalkozó és diák
‒ akik a zene segítségével
közösséggé kovácsolódtak.
Az éneklés öröme olyan
értékteremtő munkává változott, amely nem csak az aktív résztvevőknek, hanem a
hallgatónak is élményt jelentett. Gyerekkoromban a tőlük hallott műveket
énekeltük magunk is. Sok mű dallamát és szövegét a mai napig fel tudom idézni,
mert annyira népszerűvé váltak.
Az 1929-es megalakulás
után az énekkari művészet állandóan jelen volt a falu kulturális életében,
szinte minden társadalmi programban szerepet kapott. Ezek közül néhány
szerepeljen itt is: közreműködés nemzeti és egyházi ünnepeken, esküvők,
temetések zenei feladatai, faluszépítés, bálok rendezése és színművek
bemutatása. A hosszú ideig virágzó forgalmú csömöri strand karbantartását is a
dalárda vállalta, így a bevételből részesedést kapott. A magas színvonalon
bemutatott színművekre az idősebb generáció máig emlékszik: Móricz Zsigmond: Nem
élhetek muzsikaszó nélkül, Szirmai: Mágnás Miska, Jakobi: Leányvásár vagy
Farkas Ferenc: Zeng az erdő. Szereplői Csömör olyan népszerű sztárjai lettek,
mint az élvonalbeli futballisták.
Ez a közösség túlélt
világválságot, világháborút, újjáépítést, politikai viharokat. De két zavaró
jelenséget nem élt túl. Az egyik az 1957-ben intenzíven beinduló
termelőszövetkezeti szervezés. Sokan voltak, akik a TSZ helyett, az akkor még
stabilabb jövedelmet adó gyári munkát választották. Budapestre bejáró munkások
lettek. Ez a még virágzó népviseletet is elsorvasztotta Csömörön.
A másik jelenség a főváros
olcsó és könnyen elérhető szórakozási lehetősége volt. Valamennyi nagyobb
gyárhoz művelődési központ tartozott, ahol élvonalbeli, főként fővárosi
művészek szórakoztatták a közönséget hétvégénként. Új, munkahelyhez kötődő
közösségek jöttek létre, melyek már nem az aktív művészeti tevékenységet
helyezték előtérbe, hanem a passzív
befogadó szerepére váltottak. Hosszú ideig volt jellemző ez az állapot, és
ezáltal lényegesen szegényebb lett Csömör kulturális élete.
A Petőfi Dalkör ekkor is
folytatta munkáját. Báló Lipót, majd az őt követő Kasznárné Haragos Georgina és
Tóth Mihály vezetésével, óriási munkabírással, igazi elkötelezettséggel
próbálták megőrizni színvonalát, rangját a kórusnak. A korábban már leírt
gondok a dalárdát sem kímélték. A főváros elszívó ereje, ebből fakadóan az
utánpótlás hiánya miatt egyre inkább háttérbe szorult és megszűnt a dalos
munka.
A rendszerváltás után
Csömör lakosságában felébredt lassan az egészséges lokálpatriotizmus. Nem
csupán a falu szépítésében, lakhatóbbá tételében, hanem szellemi és kulturális
életében is új lendület kezdődött, ami a mai napig tart.
A mai új hagyományok sok
emlékét, morzsáját őrzik, elevenítik meg a régi szokásoknak, mint például a
szüreti fesztivál, a karácsony sokszínű megünneplése, a majálisok és farsangi
bálok tarkasága. Ezt jelzi, hogy sorra alakulnak meg az öntevékeny művészeti
csoportok és magas szakmai színvonalon végzik munkájukat. Ezek mögött
természetesen az oktatás intenzív, helyi szinten megvalósuló jelenléte is áll:
a Mátyás Király Általános Iskola és Krammer Teréz Zeneiskola munkája
egyértelműen alapozó tevékenység – és államosítás ide vagy oda, ezek az
oktatási intézmények csömöriek, mieink maradtak és maradnak!
Az egész kulturális paletta
pedig a Petőfi Sándor Művelődési Ház összefogó, egyeztető és segítő
tevékenységével működik.
Kanyarodjunk vissza
kiindulásunkhoz: a rendszerváltozás utáni fellendülés folyamatában kapott új
életre a kóruséneklés is. Világi és egyházi kórusok működnek és népdalkörök
alakultak, és az ezek közötti együttműködés is erősödik.
A régi Petőfi Dalkör jogutódjaként, hagyományainak
folytatójaként alakult meg a Vox Animi Vegyeskar 2003-ban, éppen 10 éve.
Hogy is volt tíz évvel ezelőtt? Néhányan emlékeztünk
még a Petőfi Dalkör művészi munkájára, közösségformáló hatására. Miután még
voltunk-vagyunk néhányan, akik ebben a dalárdában énekeltünk is, elhatároztuk,
hogy újrakezdjük. A Csömöri Hírmondó egyik számában megjelent felhívásunkra a
zeneiskolába jöttek az első jelentkezők. Ez az intézmény azóta is a
fellegvárunk, benne otthon érezzük magunkat és szakmai együttműködésünk is
egyre erősödik. Egyre több a közös szereplésünk a Krammer Teréz Zeneiskola
hangszereseivel: tanárokkal és tanulókkal egyaránt.
Az új kórus tagjainak összecsiszolódása
megkezdődött. Kialakítottuk a próbarendet, alakulásunk óta kedd este 18.00‒20.00
óra között tartjuk próbáinkat. Ehhez az időponthoz alakítják a dalos társak az
egyéni feladatokat. A hiányzás elenyésző, és ha egyszer-egyszer közbejön valami
rendkívüli elfoglaltság a próba idejére, afölött szemet hunyunk. Hiányzás szereplés előtt viszont szinte
egyáltalán nincs. Mindenki érzi, hogy a minket megtisztelő közönségnek az
érdeklődését, figyelmét csak magas színvonalú produkcióval illik megköszönni.
Ennek titka pedig a sok közös gyakorlás.
Aránylag hamar belejöttek a tagok a kották
használatába is. Mindenkinek saját kottás dossziéja van és a saját
figyelemfelkeltő jeleit is beírhatja kottáiba. Így könnyebb a tanulás. Akiknek
nem volt gyakorlata a kóruséneklésben, jó ideig mosolyogtak a hangképző
gyakorlatokon, ezek ugyanis látszólag értelmetlen szótagokat, egyszerű
dallamokat tartalmaznak. Ám hamar világossá vált két dolog: a hangszalagok,
miután érzékeny izmok, kellő bemelegítés nélkül túlfeszülnek, ezáltal torzul a
hang. A másik dolog pedig, hogy a hangképző szótagok-dallamok elemeiben
tartalmazzák a nagyobb kórusműveket. Amit tehát megtanulunk a hangképzésnél, az
összeáll az összefüggő dallamokban. Ma már beéneklés nélkül elképzelhetetlen a
próba kezdése.
A hangképzés után rendszerint szólampróbákkal
folytatódik a munka. Külön terembe vonul a férfikar és külön a nők, külön a
férfiak tanulják az új művet. Érdekes megfigyelni, hogy a sokszori
kijelentés:"Én nem tudok kottát olvasni" hogyan módosul idővel. A kotta
rendszeres használatával a jelzések és a jelzések logikája egyre megszokottabb
lesz, és ha egyénileg nem is, de csoportosan egyre jobban megy a kottaolvasás.
Ide kívánkozik, még egy gondolat. Ha új tagokat
próbálunk toborozni, visszatérő hárítás: „Nekem nincs hangom." „Ha én énekelek,
mindenki elszalad." „Én csak hamisan tudok énekelni." Nos, egészében véve egyik
sem igaz. A statisztikák szerint 1000 ember közül kettő a botfülű, és sokszor
még ezek is fejleszthetőek. Sok felnőtt, hangjának változásakor, illetve utána
abbahagyja az éneklést, mert egy rövid időre tompább, fátyolosabb a hangja és
énekléskor hamarabb elfárad. Ez azonban rövid ideig tart és később visszanyeri
a régi orgánumát az ember.
Ha az ún. mutálás után nem énekelünk, nem
megfelelően működtetjük a hangszalagjainkat, akkor egyfajta képességbeli
visszaesés történik. Ezért mondják sokan az előbbi kifogásokat. Megfelelő
gyakorlással visszanyerhető az éneklési képesség.
A másik gyakori kifogás: „Nem merek egyedül
énekelni" (pl. hangpróba bemutatkozáskor). Hát nem kell egyedül énekelni szinte
sohasem. Jó fülű karnagy csoportos énekléskor is képes egyedi képességeket
megfigyelni. Nem kell a szólóztatás izgalmát ráerőltetni a dalosra.
Most vissza a kórusmunkához. A szólampróbán tanult
művek csiszolása érlelése a próba második felében történik. Ezután a már
ismert, esetleg régebben énekelt művekkel foglalkozunk, ami már a zenei élvezet
magasabb fokát jelenti. A próba végére az aktuális névnaposok köszöntését
tesszük, akik kiválaszthatják kedvenc kórusművüket, amit az énekkar
tiszteletükre elénekel. És hogy ez mennyire hatásos? Létrejött már
kórusházasság és kismamáink a növekvő baba mellől is visszatérnek a
kórusénekléshez.
Az éneklés mellé sokféle egyéb tevékenység is
társul. Kóruskirándulások, közös ebéd vagy vacsora, bográcsozás,
vendégszereplés, december 30-án előszilveszter a horgásztónál. Önálló
hangversenyek, különösen szívünkhöz nőtt a karácsonyi hangverseny, amit minden
évben megtartunk a katolikus templomban. Hátha-szerenádok a település különböző
pontjain, a Béke-téri esték rendezvénye, vagy hangverseny a sörözőben, Csömöri
Kánta, közreműködés evangélikus istentiszteleten, televízió, illetve rádió
adásban.
Az előbbiek mellé a „munkás" programok is élményt jelentenek: szemétgyűjtés a falu
határában vagy a Patak-sétány rendezése. Ezekben a programokban komoly szerepet
vállalnak a kórustagok családtagjai, valamint a Lámpás ´92 Alapítvány
Utógondozó Központ fiataljai is.
Mindeközben gyarapodtunk egyenruha tekintetében is.
Két garnitúra egyenruhánk és egy hétköznapibb jellegű egységes pólónk is van.
Ízléses dosszié tartozik még szerepléseinken a kulturált megjelenéshez.
Összegezve: élünk és dolgozunk színesen és
lelki-szellemi téren rendkívül gazdagon.
Ezért hívunk
minden régi és új csömörit, fiatalt és időset, nőket és férfiakat, jöjjenek,
lépjenek be kórusunkba és legyenek részesei ennek a változatos munkának.
Hamarosan jön 10 éves jubileumunk ünnepe. Szeretettel várunk mindenkit
június 29-én 17 órára a Petőfi Sándor Művelődési Házba, ahol szeretnénk bemutatni színesen gazdag
életünk egy szeletét.
Takács
László
karnagy
