„Az ember egyedül gondolva nem több a magányos vadállatnál, mely élte fenntartásáért zsákmányt keresve bolyong. Emberi ész és erő csak társaságban fejlik ki; s amint valamely embertársaság szerencsésb, szebb, dicsőbb hazává alkotta magát: polgárai minden szépben és jóban aszerént haladhatának.
Ezért kell minden mívelt embernek a hazát legfőbb gondjává tennie.”
Kölcsey Ferenc gondolatai ezek.
Augusztus végéhez közeledve, az iskolai tanév kezdetére készülődve a legtöbb család számára az utolsó, nyár végi megemlékezés az augusztus 20-i ünnep.A rendszerváltás óta ez a nap vált a legfontosabb magyar állami ünneppé. A történelem során azonban igen sok és különféle tartalom kötődött hozzá, amit érdemes áttekinteni. Mikor és hogyan alakult ki a Szent István-napi nemzeti ünnep? A szentekkel kapcsolatban általában könnyű dolgunk van, hiszen ünnepnapjuk szinte minden esetben haláluk – azaz égi születésük – napja. István esetében azonban ez nem pontosan így történt, bár a két nap (halála napja és ünnepnapja) nincs messze egymástól. Közismert a király Hartvik püspök által lejegyzett legendájából származó hagyomány, amely szerint István halálos ágyán Magyarországot Szűz Máriának ajánlotta. A Szűz Máriával való kapcsolat azonban nem merül ki ennyiben, szintén a Hartvik-legendában szerepel, hogy István halála napjáért könyörgött is. Ennek megfelelően tehát ma is úgy tartjuk, hogy Szent István 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján hunyt el.
István kultuszának kezdeti elemét jelentette, hogy Székesfehérváron évről évre halála napján tartották a törvénylátó napokat, ám a döntő elem mégis 1083-as szentté avatása volt. A ma is „használatos” ünnepnap innen datálódik, ugyanis a kanonizálásra (korabeli kifejezéssel: „oltárra emelésre”) augusztus 20-án került sor, az István által építtetett székesfehérvári Szűz Mária-bazilikában. A későbbiekben följegyeztek több csodás gyógyulást is István sírjánál. Az ünnepnek egy másik fontos eleme a „Szent Jobb”, a király kézereklyéje már a középkor óta. A középkorban a kézereklye a Bihar megyei Szentjobb község melletti monostorban volt elhelyezve. A Szent Jobbot a 15. században vitték Székesfehérvárra, ahonnan a török korban került Dalmáciába, egészen pontosan Raguzába. A Szent Jobb Mária Teréziának köszönhetően 1771 júliusában érkezett vissza Budára, óriási ünnepségek közepette, sőt az ünnepségeket a jövőre nézve is elrendelte, így Mária Terézia tekinthető a Szent István-nap alapítójának, bár az ünnep ma megszokott elemei közül a Szent Jobb-körmenet csak a 19. században vált rendszeressé. 1891-től lett munkaszüneti nap augusztus 20., ám támogatottsága nem volt egységes, ugyanis a protestáns felekezetek kevésbé lelkesedtek egy alapvetően katolikus gyökerű ünnepért.
A két világháború között vált az ünnep állandó elemévé a tűzijáték. A csúcspontot 1938 jelentette, amikor a király halálának 900. évfordulóján megtartották a Szent István-emlékévet, s ugyanekkor emelték a szent király napját nemzeti ünneppé.
Augusztus 20-ához (illetve az akörüli napokhoz) számos népszokás kötődött az évszázadok során. Ilyen például a „két asszony közének” nevezett népi hagyomány Nagyboldogasszony (augusztus 15.) és Kisasszony (szeptember 8.) közötti időszaknak varázserőt tulajdonítottak, ekkor kellett gyógyfüvet szedni, s ekkor ültették a tyúkokat, hogy jó tojók legyenek. Bár az aratás kezdetét hagyományosan június végére, Péter-Pál napra (június 29.), a végét pedig július közepére (az apostolok oszlása, július 15.) tették, az aratás végéről és az új kenyérről megemlékező aratóünnep mégis – részben kormányzati támogatással – kezdett augusztus 20-ához kötődni. A századfordulótól az állam is bátorította ezt a hagyományt, mely fokozatosan vált országosan is elterjedtté. Az ünnep ezen eleme a II. világháború után vált kiemelten fontossá, hiszen a Szent István-napnak tagadhatatlanul vallási tartalma is volt, amit a berendezkedő új rendszer igyekezett súlytalanná tenni.
Közismert, hogy végül az egész ünnepnek teljesen új tartalmat adtak 1949-től: erre a napra időzítették a népköztársasági (sztálini típusú) alkotmány hatályba lépését, így augusztus 20. a kommunista diktatúra idején „az Alkotmány ünnepévé” vált. Ezzel párhuzamosan Szent István ünneplése teljesen elhalványult, Szent Jobb-körmenetet utoljára 1947-ben lehetett tartani, még Mindszenty bíboros vezetésével. Az ’50-es években a tűzijáték is átkerült április 4-ére, és csak a ’60-as évektől tartották ismét augusztus 20-án. Az ünnep pedig egyre több szórakoztató látványossággal, valamint kitüntetések, díjak átadásával bővült.
Augusztus 20. eredeti tartalmát Szent Istvánra és az államalapításra emlékezve a rendszerváltással nyerte vissza. Ekkortól indulhatott újra a Szent Jobb-körmenet is. Napjainkra az aratóünnep motívuma is szépen beleilleszkedett az ünnepnap tartalmába: ország kenyerét és ország tortáját is választanak ez alkalomból. Az elmúlt évtized egyik fontos új elemeként jelent meg a Szent István-rend átadása. A kitüntetést még Mária Terézia alapította, ám 1946-ban megszüntették, 2013 óta adják át az ünnepnapon.
A Szent-Istvántól kapott hagyaték, a haza szeretete, a keresztény vallás és alapértékeinek tisztelete áthatja ez ünnepet. A mostani helyzetben hazánkból sajnos nagyon sok fiatal külföld irányában próbál szerencsét. Ahhoz, hogy e folyamat megálljon, valódi alternatívát szükséges nyújtanunk, igazi elköteleződést kell ébresztenünk gyermekeinkben, fiataljainkban. A mi feladatunk megőrizni közösségeink megtartó erejét, amire – azt gondolom kis falunkban, Csömörön nagy hangsúlyt fektet nemcsak a település vezetése, hanem minden csömöri polgár, minden jelenlévő közösség és egyesület.
Reményt kell adnunk, hogy jó értelemben vett hazaszeretetet adjunk útravalónak gyermekeinknek; hitet, hogy jobbá tehetjük a világot: azt a földet szolgálhatjuk, amit földi küldetésünk célpontjának választottunk. Véleményem szerint ez ma csakis közösségi szinten megvalósítható, az élő közösségek lángja lobbanthatja fel a hazaszeretet tüzét újra, ahol egymás tiszteletére építve, ősi hittel, szeretettel munkálkodunk együtt egy közös jövőért.
Egyenként és közösen is tennünk kell azért, hogy Magyarország olyan összetartó családdá, közösségé, országgá váljon, ahol jó élni, ahová érdemes haza jönni.
Számomra ez a mai nap üzenete.
A beszéd a 2024. augusztus 20-án reggel 9 órakor tartott önkormányzati megemlékezésen hangzott el.
