Dr.Bándi Gyula, a Kisebbségek Jogvédő Alapítvány kuratóriumának elnöke, a jövő nemzedékek védelmét ellátó biztoshelyettes ünnepi beszéde.
Tisztelt Emlékező Közönség!
A nemzeti összetartozás napját emléknapként a trianoni békediktátum – hivatalosan: békeszerződés – aláírásának évfordulójára törvény jelölte meg. A törvény tanulságtételre hív fel, világossá téve, hogy „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.” Amikor ezen a napon a múltba is nézünk, mégis elsősorban a jelent, és különösen a jövőt kell építeni, azt a kívánatos összetartozást, amiből a magyarság mellett nem hagyhatók ki az itt élő más népek és nemzetek sem.
Most pedig engedjék meg, hogy az összetartozás kérdésével a meghívóban jelzett funkcióim útján, azoknak éppen az összetartozás fontosságát kiemelő vonatkozásait kiemelve foglalkozzam, az összetartozás érzetét erősítő példákkal.
A Kisebbségi Jogvédő Alapítvány és annak szakmai szervezete a Kisebbségi Jogvédő Intézet már egy évtizede nyújt jogi segítséget nyújt jogi segítséget a határon túli magyarság megtartásához. Az évfordulón kiadott nyilatkozatban erről egyebek között így szóltunk: „Magyarország képletesen önmagával határos. Minden erőszakos és békésebb kísérlet ellenére ma is több millió magyar él a szomszédos utódállamokban. Az autonómia eléréséig minden eszközzel biztosítani kell magyar nemzettársainknak az európai megélhetést és a jogbiztonságot szülőföldjükön.” Ennek megvalósításán dolgozik a Kisebbségi Jogvédő Intézet. Célkitűzésünk: a magyar ember emelt fővel járhasson ősei földjén, ne érhesse bántódás magyarsága miatt. Abban nyújtunk segítséget, hogy tartsák be a nemzetközi vagy nemzeti jog által előírt kisebbségvédelmi jogszabályokat. „Intézetünk alapvetése: minden magyar felelős minden magyarért!”
A nemzeti összetartozás napján fordítsuk figyelmünket azon kérdésekre, amelyek különösen a magyar nemzet, illetve a Kárpát-medence nemzeteinek egysége irányába mutatnak. A jövő nemzedékek szószólójaként zsinórmértéken az Alaptörvény, amelyből a Nemzeti Hitvallás egyik kiemelkedően fontos bekezdésére utalok: „Vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk. Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit.”
Az értékek – legyenek azok kulturális vagy természeti értékek – megőrzése, ápolása és a jövőről való gondoskodás egysége jelenti az összetartozás igazi alapjait. Mindebben kiemelkedő szerepe van az emlékezetnek, márpedig az egyén társadalmi keretben emlékezik. Ehhez társul az emlékezés, a kollektív emlékezet, olyan tartalmakat is hordozva, amelyeket az egyén maga nem is élhetett át. Ebben is kiemelkedő a kulturális emlékezet, amely gyakran öl tárgyiasult, megjeleníthető formákat, ezzel hatalmas erőt és segítséget adva, mint amilyenek nyelvi emlékeink, szokásaink, levéltáraink, múzeumaink, műemlékeink, épületeink. Erről kívánok néhány gondolatot szólni.
Fraknó vára Burgerlandban nekünk mindig az Esterházy család központi épülete marad. Árva vára Szlovákiában kollektív emlékezetünkben ma is a magyar-lengyel határt őrzi. Verecke lehet Ukrajnában, de szívünkben a magyarok bejövetelének kapuja. Munkács várában ma is Zrínyi Ilona és a kis Rákóczi Ferenc sétál az udvaron. Bánffyhunyad templomának kazettás mennyezete magyar csoda. A csíksomlyói búcsú az összmagyarság megrendítő ünnepe. Mátyás király szülőháza több mint félezer éve ugyanaz. Belgrád nekünk Nándorfehérvár, örökre tanúsítva Hunyadi déli harangszóval is elismert győzelmét. És akkor nem is beszéltem templomainkról: a pozsonyi koronázótemplomtól a kassai dómon keresztül a gerényi rotundáig. A kolozsvári Szent Mihály templom pár lépésre van a Mátyás szülőháztól. Szent László legendája több tucat templomban került megörökítésre, és ezek jelentős része ma Romániában és Szlovákiában, kisebb része Magyarországon, Ausztriában és Szlovéniában található.
A kollektív emlékezet így lesz az összetartozás motorja és ennek egyik éltető forrása mindaz, ami kulturális emlékezetünket gazdagítja.
Nem lenne teljes a kép, ha tágabb hazánk természeti értékeinek sajátos megtartó erejét nem ismernénk fel. Az európai jelentőségű élőhelyek hálózata, a Natura 2000 biogeográfiai régiókra osztja Európát, összesen kilencre. A kilencedik 2007 óta a Pannon régió, ami az Unió területének 3 %-át és a történelmi Magyarország területének jelentős részét foglalja magába. Egy nagy kiterjedésű, sík, folyóközi üledékkel feltöltött ősi beltenger medence, melyet észak–déli irányban két nagy folyó, a Duna és a Tisza szel át, alacsonyan fekvő dombok és hegyek ölelik csaknem teljesen körbe. E régió védett fekvése jelentős hatással volt a helyi biológiai sokféleségre és az éghajlatra is. Területén számos, csak erre a régióra jellemző faj található: a homoki kikerics, a magyar kökörcsin, a rákosi vipera, a közönséges ürge, a földikutya, illetve számos fajnak itt van legfontosabb élőhelye: a szarvasbogár, sok halfaj, denevérfaj, nem beszélve a túzokról, a parlagi sasról, vagy a kerecsensólyomról, ami sok tudós szerint turulmadarunkkal azonos.
A természet bizonyítja, hogy a politikai határokat ugyan át lehet rendezni, de a teremtett világban mindezek jelentéktelen, múlandó kérdések. Halljuk tehát meg mi is ennek üzenetét, éljünk az összetartozás erejével, itt Pannóniában.
