Tekintettel a szomszédos országokban élő bő 2 millió magyar jogfosztott helyzetére, Gloria Victis Közhasznú Alapítványunk november 9-én a Polgármesteri Hivatal tanácstermében – amely lehetőséget kuratóriumunk ezúton köszön meg tisztelettel! – konferenciát szervezett.
Ifj. Dr. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a CÖF szóvivője az EU nemzeti kisebbségeinek jogairól tartott előadást. Prof. Dr. Peter Hilpold, az innsbrucki egyetem nemzetközi- és Európajog professzora az irigylésre méltó dél-tiroli autonómiát vázolta fel a hallgatóságnak. Pius Leitner, a Die Freiheitlichen nevű dél-tiroli párt tiszteletbeli elnöke, volt tartományi parlamenti képviselője arról értekezett, hogy a mai Dél-Tirol az autonómia és az önrendelkezés feszültségi mezsgyéjén található. Rácz Szabó László, Zenta képviselő-testületének tagja, a Magyar Polgári Szövetség szerbiai elnöke referátumában egy megdöbbentő adattal szolgált; az egykori 460.000 magyarból mára csak 100.000-en élnek a Délvidéken. Borsos Géza, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke Gyergyócsomafalváról fájlalta, hogy „a székely közösség napjainkban maga fölött tud egy őt megtagadó és eláruló, érdekeit kiárusító politikai réteget”, ugyanakkor rendületlenül bízik benne, hogy a 2006-os ditrói Nemzetgyűlés határozatának szellemében a „székely nép önrendelkezési joga alapján harcolja ki Székelyföld területi autonómiáját”! Dr. Eva Maria Barki ügyvéd asszony Bécsből Trianont befejezetlen békeként aposztrofálta és arra a jogi szükségszerűségre hívta fel a figyelmet, hogy az önrendelkezésért folytatott küzdelemben az elcsatolt területek magyarsága mint NÉP lépjen fel. A konferencia kapcsán a szervezők állásfoglalása a következő:
Elismeréssel és szeretettel tekintünk a Kárpát-medence népeire, művészetüket nagyra tartjuk, elért eredményeiket őszinte örömmel nyugtázzuk. . Ugyanakkor nagy fájdalommal tölt el minket az a tény, hogy a trianoni békediktátum a valós etnikai határokat bűnös módon figyelmen kívül hagyta, magyarok millióit szakította ki nemzetünk történelmi és kulturális egységéből és tette őket szülőhazájukban az újsütetű államok másodrangú népeivé.
Döbbenettel látjuk, hogy az erőszakos úton elcsatolt területeken a magyarság arányszáma rohamosan csökken, anyanyelvünk és gazdag kultúránk a végeken az enyészetnek van kitéve.
Szlovákiában a magyarság és németség kollektív bűnösségének elvére épülő diszkriminatív Beneš-dekrétumok, amelyek a pozsonyi parlament 2007. szeptember 20-i határozata szerint ma is a szlovák jogrendszer részét képezik, külön teherként nehezednek a felvidéki magyarok vállára. Követeljük az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával és az Európai Unió Alapjogi Chartájával összeegyeztethetetlen dekrétumok mihamarabbi eltörlését!
Erdély viszonylatában kijelentjük, hogy az ősi szülőföldjén élő, önmagát népnek és a magyar nemzet részének tekintő mai székely társadalom a fogalom jelenkori értelmében is nép, és mint ilyen rendelkezik és élhet a népeknek kijáró önrendelkezési joggal.
A törvény kimondja: „Minden népnek joga van az önrendelkezésre.”* Mi ezzel a joggal élni szándékozunk Kárpát-medence-szerte. A magyar nép szomszédos országokbeli önrendelkezéséért folytatott küzdelmünkben példaértékűnek tartjuk a dél-tiroli patrióták és a balti népek (lsd. google: balti lánc) állhatatos szabadságvágyát és az amerikai Woodrow Wilsonnak a Kongresszushoz intézett 1918. február 12-i washingtoni beszédét**, fentiekben vázolt igyekezetünkben pedig számolunk a szabadságra, jogrendre és emberi méltóságra hangsúlyt fektető ENSZ hathatós támogatásával.
* Az 1966. évi Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának, valamint az 1966. évi Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának azonos tartalmú 1. cikk (1) bekezdése
** „A népeken csak saját hozzájárulásuk alapján lehet uralkodni és őket kormányozni. Az önrendelkezési jog nem puszta frázis, hanem parancsoló alapelve a cselekvésnek …”
Mátyás Sándor alapítványi elnök
