Március 15-én délután az önkormányzat és a művelődési ház szervezésében ünnepséget rendeztek a Petőfi-emléktáblánál és a művelődési házban. A megemlékezésen Fábri István polgármester mondott ünnepi beszédet.
Tisztelt Csömöri Polgárok! Tisztelt Ünneplő Közönség!
Kedves Csömöri Diákok!
Március tizenötödike
Minden magyar ember számára — országunkban, a Kárpát-medence magyarlakta régióiban és a nagyvilág magyar közösségeiben — különleges dátum. Az 1848-as és 1849-es események kapcsán személyes habitusunktól függően, sokunkban ébrednek fel a hazafias érzelmek, fogalmazunk meg fontos gondolatokat történelmünkről vagy éppen csak jutnak eszünkbe diákkori élmények az első kokárda kitűzéséről, az iskolai ünnepségekről.
Március idusának szellője, a nap szelleme valamennyire mindannyiunkat megérint.
Hazánkban végtelenül gazdag e korszak történelmi emlékezete.
Talán többen tudják, hogy évek óta Csömörről egy kis csapattal Isaszegre zarándokolunk egy közel 20 kilométeres gyalogtúra keretében, amelynek végén elhelyezzük a magunkkal vitt kis koszorút a dombtetőn álló Honvéd-szobornál, térségünk legjelentősebb forradalmi emlékhelyénél, ahol a dicsőséges tavaszi hadjárat fontos, magyar győzelemmel záruló ütközete zajlott.
Így tettünk a tegnapi napon is.
Ugyan községünk ebben az időszakban nem volt színtere jelentős katonai eseményeknek, ám a térségi hadmozdulatok részben érintették az akkor mintegy 1000 fős lakosságszámú Csömört is, és amely 129 fős nemzetőrséget állított.
Őseink ránk hagyott öröksége arról árulkodik, hogy szeretett falunkban mindig is különleges tisztelettel adóztak ’48-’49 hőseinek és a nemzeti megújhodást politikai-szellemi értelemben megelőző-megalapozó reformkor meghatározó személyiségeinek. A település régi utcáinak nevei őrzik a kor legnagyobbjainak emlékezetét:
Széchenyi István nevét, akinek fénycsóvaként világító lelkesedése a Magyar Tudományos Akadémia megalapításán, a „legnagyobb magyar” elméleti munkássága a politika- és gazdaságtudomány területén a magyar tudomány történetének meghatározó eleme.
Kossuth Lajos neve is feltűnik a falu egyik régi, központi utcájának házfalain: a forradalom és szabadságharc vezető alakjának két évtizedes küzdelme a politikai harcok színterének számító pozsonyi országgyűlésben a kárpát-medencei politikatörténet elemi erejű és máig ható közéleti teljesítménye.
A régi csömöriek emléket állítottak a nyelvújítási mozgalomnak, a reformkor irodalmának is, hiszen Kölcsey Ferenc Himnusza, Vörösmarty Mihály Szózata a nemzeti öntudat fejlődésének szimbolikus alkotásai.
A legismertebb magyar regényírónak, a forradalom nagy mesemondójának, Jókai Mórnak az emlékét is utcanévtábla őrzi a település központi részén.
Persze, nem kell feltétlenül utcanévtábla ahhoz, hogy tudjuk, Petőfi Sándor szerelmi és forradalmi költészete a magyar irodalom egyik meghatározó teljesítménye.
Az ő emléktáblájánál helyezünk el évről-évre koszorút nemzeti ünnepünkön, mint ahogy tettük ma délután is;
és gyújtunk mécseseket az aradi vértanúk napján;
Petőfi a névadója közösségi-kulturális intézményünknek, a művelődési háznak is.
Nekünk, csömörieknek minden hazaszerető magyar emberhez hasonlóan, megdobban a szívünk március 15-én. Már csömöri kisiskolásként különleges, büszke érzés kerített hatalmunkba, amikor feltűztük a nemzeti színű kokárdát vagy először elszavaltuk, akár csak otthon, magunknak, szüleinknek, a Nemzeti dalt.
Biztosak lehetünk benne, hogy szintén ugyanezt érzik a mai diákok, közöttük is a Csömöri Mátyás Király Általános Iskola nemsokára ünnepi műsort bemutató negyedik osztályosai és a Csicsörke Néptáncegyüttes fiataljai.
Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc és az azt közvetlenül megelőző, több tekintetben is előkészítő reformkor Magyarország történelmének olyan korszakát jelentik, amely talán a legtöbbet adta a nemzeti megújhodás, a haladás és a hazaszeretet terén az utókor nemzedékeinek. Eredményei közé tartozott a jobbágyfelszabadítás és a késéssel ugyan, de a jelentős autonómiát elérő 1867-es kiegyezés utáni intenzív polgári fejlődés megindulása.
És bizony, a szabadságharc leverését jelképező események is ugyanígy szerves részét képezik a nemzeti emlékezetnek:
– a világosi fegyverletétel,
– Petőfi halála az orosz dzsidások között,
– az aradi vértanúk, amely után október 6. immáron hivatalosan is nemzeti gyásznap Magyarországon.
Az Erdélyben található Világos a szabadságharc végső katonai leverésének helyszíne. A magyar haderővel szemben győzedelmeskedni önmaga erejéből nem tudó Habsburg birodalom utolsó esélyként a hatalmas orosz birodalom fegyveres beavatkozását kérte a magyar szabadságharc leverésére. És ezt meg is tette I. Miklós orosz cár.
A XIX. század gúnyos karikatúráin ábrázolt orosz medve egy évszázaddal később ismét visszatért a magyar földre:
1945-ben felszabadította ugyan az országot a náci megszállóktól, de egyúttal hosszú évtizedek igájába hajtotta a Kárpát-medencében élő népeket.
1956-ban pedig újra az orosz hadsereg tankjai verték le a magyar forradalmat és szabadságharcot.
Így éppen a szovjet-orosz birodalom széthullása volt a legfontosabb világpolitikai feltétele az 1990-es rendszerváltásnak, a szabad, demokratikus, új magyar köztársaság létrejöttének.
Úgy hírlik, hogy az orosz-szovjet birodalom iránti nosztalgiában élő, az 1956-os magyar forradalmat holmi pesti lázongásnak tekintő, új háborúk sorát indító, korábbi KGB ügynök, a jelenlegi orosz elnök, Vlagyimir Putyin lelkesen érdeklődik az idei magyarországi választások iránt és jó kapcsolatokat ígér országunknak.
Dédszüleink, nagyszüleink, szüleink életük egy jelentős részét voltak kénytelenek leélni ezekben a „kölcsönösen előnyös kapcsolatokban”, a híres „orosz-magyar barátság” szorításában.
Tudjuk ezért, hogy az orosz cárok, pártfőtitkárok, diktátor elnökök megnövekedett érdeklődése sosem ígér jót nekünk.
De tudják ezt már azok a fiatalok is, akik egyre jobban aktivizálódnak az országban, akik egyre jobban megélik Petőfi sorait: „Szabadság s szerelem, e kettő kell nekem”,
méltón a ’48-as márciusi ifjak és az ’56-os pesti srácok szellemiségéhez.
Mi, magyarok, idősek és fiatalok, üzenjük szerte a világban mindenkinek, hogy már választottunk:
– I. Szent István király erős és sikeres Magyarországát;
– a Kossuth és Petőfi által megálmodott független és szabad hazát;
– a Széchenyi István által megalapozott kiművelt és fejlett országot;
– a szolidáris, együttműködő, békét teremtő és annak megóvására 80 éve törekvő, virágzó és jóléti Európát.
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!
