A beporzó rovarok száma világszerte drasztikusan csökkent az elmúlt évtizedekben. A csökkenés feltételezett okai közt szerepel a klímaváltozás hatásai mellett, az érintett fajok élőhelyeinek elvesztése, életterük csökkenése, de az intenzívvé váló mezőgazdaság is. A különböző növényvédő-, rovarirtó szerek beporzókra gyakorolt negatív hatása sokak által ismert, de az kevésbé köztudott, hogy az egyre homogénebb, nagyméretű mezőgazdasági táblák sem kedveznek a rovaroknak.
Ezekben a hatalmas monokultúrákban ugyanis csak egy rövid időszakban, a virágzás idején áll rendelkezésre nagy mennyiségű táplálék, mely ugyan dömpingszerűen jelenik meg, de más táplálékforrás nem elérhető sem a virágzást megelőzően, sem azt követően. A repce, az akác és a napraforgó, a három fő mézelő növény területe nőtt ugyan, de ezek a növények együttesen alig egy hónapig virágzanak egy évben. A maradék öt hónapban alig-alig találnak a beporzók természetes virágport és nektárt. Ahogy a szántóföldek aránya és területe növekszik, a beporzók számára fontos fészkelő és táplálkozó helyet jelentő természet közeli élőhelyek, sövények, fasorok, virágos mezők és mezsgyék egyre inkább eltűnnek. A szántóföldek, gyümölcsösök, kertek művelése is kritikus lehet, ugyanis a nagy mennyiségű, nem megfelelő, vagy nem megfelelő időzítéssel használt rovarölőszer végzetes hatással lehet a beporzó rovarokra. A gyomirtók eltávolítják a virágos gyomnövényeket, pedig ezekre a beporzó rovaroknak nagy szüksége van.
A beporzók jelenléte a természetben nélkülözhetetlen. A zárvatermők növények 87,5%-a igényli az állati beporzást. A fák, cserjék, vadvirágok mellett gazdasági növényeink 70 %-a a termőföldek mintegy egyharmadát borítva szintén nem fordulna termőre állati beporzás nélkül. Emellett az állati eredetű táplálékaink (tejtermékek, tojás, húsfélék) a takarmánynövényeken keresztül szintén függnek a beporzóktól. A méhek a világon mindenütt elterjedtek, a legtöbb növényfaj számára ők a legfontosabb beporzó szervezetek. Az egyes méhfajok mérete igencsak változatos, ahogy élőhelyeik és közösségeik is. Találunk köztük a néhány milliméterestől a poszméh méretig előfordulókat. Ez azért fontos, mert a beporzandó virágok mérete és alakja is rendkívül sokféle, ezért nem minden növényfaj beporzásában hatékony a háziméh. A háziméh mellett Magyarországon több mint 700 vadméh faj fordul elő. Mellettük legyek, nappali és éjszakai lepkék, kisebb mértékben vagy speciális esetekben pedig darazsak, bogarak, szúnyogok és számos egyéb rovar is végezhetnek beporzást.
Megfigyelhető tendencia a háziméhek nagyarányú csökkenése, miközben a rovarbeporzást igénylő, termesztett növények mennyisége jelentősen növekedett. Sajnos azonban a vad beporzók helyzete sem stabil. Európában a vadméhek és lepke fajok 9 %-a fenyegetett, és több mint 30 %-uk csökkenő tendenciát mutat. Kína egyes vidékeiről már szinte teljesen eltűntek ezek a szorgos rovarok. Emberi munkaerővel próbálják őket pótolni. A Harvard Egyetemen beporzásra alkalmas parányi robotrepülőkkel kísérleteznek; sikerült drónnal pollent átvinni egyik növényről a másikra. Ez lenne a jövő?
Mit tehetünk a beporzó rovarok érdekében?
1. Hozzunk létre rovarbarát kertet megfelelő nektárt adó tápnövények ültetésével!
Ilyen tápnövény például gyógy- és fűszernövények közül a zsálya, kakukkfű, illatos macskamenta, koriander, édeskömény, oregánó, és az izsóp. Évelő virágok közül is válogathatunk beporzók által kedvelt fajokat kertünkbe. Ilyenek például a levendula, sáfrányfajok, boglárkák, őszirózsa, mályvarózsa, szellőrózsa, hóvirág, szarkaláb, csillagfürt, veronika vagy a gólyaorr. Rengeteg egynyári növény is preferált a beporzó rovarok körében. Ezek közé tartozik például a körömvirág, napraforgó, mézvirág, pipacs, vasvirág. Fák közül ilyen a szelídgesztenye, a hárs félék, a japánakác, a bugás csörgőfa. Míg a bokrok közül a nyári orgona, a kékszakáll, sudárzsálya. Ha pedig a gyepben, fű közt találunk gyermekláncfüvet, százszorszépet vagy különböző herefajokat (pl.: vörös here, fehér here) ne bántsuk őket, szemet gyönyörködtető virágjuk szintén fontos táplálékforrás a méhek és más rovarok számára.
2. Tartsuk be a méhek védelmével kapcsolatos növényvédelmi jogszabályokat, előírásokat!
A méhek által látogatott területeken a méhekre kifejezetten veszélyes vagy kockázatos besorolású növényvédő szert felhasználni tilos! E területek közé nem csak a virágzó kultúrnövények tartoznak, hanem mindegyik, amit a méhek valamilyen okból látogatnak. A méhekre mérsékelten veszélyes növényvédő szereket az úgynevezett méhkímélő technológiával lehet kijuttatni. A köznyelvben ez „esti permetezés” néven terjedt el. Ez azt jelenti, hogy a méhek napi aktív repülésének befejezését követően, leghamarabb a csillagászati naplemente előtt egy órával kezdve és 23:00 óráig kell befejezni a permetezést.
3. Készítsünk méhecskehoteleket (más néven darázsgarázsokat), hogy szaporodásra alkalmas helyeket biztosítunk számukra!
A méhecskehotel elsősorban a magányosan élő méhfajok szaporodását segítő természetvédelmi eszköz. A néhány millimétertől a poszméhek centiméteres nagyságáig változó méretű, változatos alakú és színű nőstények 3-10 mm átmérőjű és 3-10 cm mély természetes, vagy maguk készített üregekbe rakják petéiket. Ezek az állatok löszfalak, vályogházak, nádtetők hiányában egyre jobban kiszorulnak a modern városokból. Ezeket az üregeket pótolhatjuk a méhecskehotelba helyezett 3-10 cm mély lyukakkal ellátott tűzifa rönkökkel, üreges nádszálakkal, forgáccsal, lyukacsos tégladarabokkal.
A támadó és fájdalmas szúrású, családokban élő darazsak nem tudnak beköltözni ezekbe a szűk járatokba, tehát a méhecskehotel/darázsgarázs nem vonzza oda ezeket!!!
4. Vessünk „méhlegelő” magkeveréket a mezőgazdasági táblák közelébe, lakott területen!
Magyarországon több olyan magkeverék is forgalomban van, melyek kimondottan a beporzó rovarok táplálkozását segíti elő. A keverékekben található komponensek folyamatos virágzást biztosítanak az állományban, ezáltal áthidalható a méhek számára táplálékszegény időszak. Ráadásul a magkeverékekben található pillangós növények nitrogénben gazdagítják a talajt, gyors növekedésük révén védik azt az erózióval szemben. Emellett humuszban gazdagítják a talajt, talajtakarást jelentenek, javítják a talajéletet. Tájkép kialakításában játszott szerepük sem elhanyagolható, mivel a vetett és hosszan virágzó sávok vonzóbbá teszik a határt.
Dr. Baranyai Eszter
