Figyelemre méltó jelenség volt, hogy már az 1670-es években megindult a spontán visszatelepülés a török hódoltságba, a Gödöllői dombságra is. Ekkoriban a török birodalom hatalma és ereje még töretlennek látszott.
A szatmári béke után valóban új kor hajnalának pirkadását látta mindenki, jobbágy és földesúr egyaránt. A töröktől visszafoglalt területek benépesítése közös társadalmi érdek volt. A spontán migráció mellett nagy szerepe jutott a földesúri telepítéseknek és toborzásoknak is.
Az 1739-1740-es pestisjárvány idején a mogyoródi bíró eltitkolta a járvány kitörését falujában, hogy a heti piacot ne tiltsák be a hatóságok. Valószínű, hogy a járvány a környéken itt kezdődött, és innen terjedt tovább, többek között Csömörre is.
A pestisben elhaltak számára nézve nincsenek pontos adataink, közülük a katolikusokat a kerepesi plébánián anyakönyvezték. A forrásokból arra következtethetünk, hogy a falut nagyobb mértékben sújtotta a járvány, sokszor emlegetik, mint pestises helyet. Sőt, még a csömöri községbírói szervezet el is túlozta a pusztulást és a járvány felléptének idejét. PPS vm. közgyűlése 1740. márc. 3-án határozatot hozott azok ellen a községek ellen, amelyek pénzt adtak a császári „vizsgálódó” seborvosnak, hogy az továbbra is a fertőzött helyek listáján tartsa a községet, holott a járvány már elmúlt. Ezt pedig azért tették, hogy az adóktól és a szolgáltatásoktól, ha rövid időre is, de mentesítsék községeiket. Csömör az ilyen módon törvényellenesen eljáró községek között szerepel.
Mindezekkel együtt azt mondhatjuk, hogy Csömör a népesebb, az erőteljes települések közé tartozott. Ennek bizonyítékai a katonai beszállásolás adatai. A Galbes ezred tisztjeinek 1726. nov. – 1727. okt. 31-ig terjedő időre szóló elszállásolási jegyzéke szerint a 4. kapitány Veresegyházán, hadnagya Csömörön és zászlótartója Mogyoródon lakott. hadnagy lakott Csömörön 1729-ben is, valamilyen tiszt 1733-ban, a maglódi kapitány zászlótartója 1736-ban tartózkodott a helységben.
Az első modern népszámlálást Magyarországon II. József király idejében végezték el 1784-1787 között. Ebben szerepel Csömör község egészen pontos adatokkal
A családi házak száma 116 volt, a gazdasági épületeket nem vették számba. A 116 házban 141 család lakott, vagyis 25 család nem rendelkezett önálló családi háza, ezek nagyobbrészt fiatal házasok voltak, akik szüleik házában éltek, kisebb részt pedig cseléd családok, akik gazdáik portáján kaptak lakhatási lehetőséget.
A jogi értelemben vett népesség, a csömöri illetőségűek összesen 800-an voltak. Közülük távol volt 5, de a községben lakott 6 idegen, azaz nem csömöri illetőségű. Ennek következtében a ténylegesen jelenlévő népesség 801 volt. A nők száma 409, a férfiaké 391, ami megfelel az 51-49%-os átlagnak. A férfiak közül házas volt 163, nőtlen volt 228. a 163 nős férfi úgy alkothat 141 családot, hogy az igifjú párok egy konyhán élnek a szüleikkel, ami akkoriban gyakori volt, ezzel is egyben tartották a földet és együtt tartották a munkaképes családtagok erejét.
A népesség szaporodása, jövője biztosítva volt, mert 76 gazdának 56 felnőttsorban lévő örököse, volt, a 13-17 éves korosztályban 27, az 1-12 éves korosztályban 122 gyermek találtatott.
Az 1831-es kolerajárvány azonban megint megtizedelte a népességet, mint a XVIII. század közepén a pestis járvány. Az addig evangélikus többségű Csömör sokat veszített és a járvány elvonulta után szinte csak katolikusokat telepített be a Grassalkovich uradalom, főleg németeket. A járvány után már kisebbségbe szorultak az evangélikusok. Jól szemlélhető ez a változás a Csömör vallási megoszlását bemutató táblázaton.